Manapság általában már a fenyőfadíszítés első, és sokszor egyetlen szempontja, hogy a kész eredmény jól mutasson a szobánkban. A régi időkben viszont, a ma felrakott díszek ősei még mély, szimbolikus jelentéssel bírtak. Ebből következzék most egy kis ízelítő.
Légyölő galóca, piros kalapos gomba: szerencsét hozónak tartották őket.
Alma: termékenységszimbólum, illetve a germán képzetekben a halhatatlanságé is.
Gránátalma, narancs, szárított narancsszeletek, stb.: az almákhoz hasonlóan termékenységszimbólumok voltak ők is. Az őshazájukban pedig az év első termései révén a megjelenésük jó aratást ígért az eljövendő évre.
Karácsonyi gömbök: a szerencsét, gazdagságot és az emberi élet gyümölcsözését voltak hivatottak megsokszorosítani (mivel a fényt is visszaverik - "megsokszorosítják"). Ezek a modern helyettesítői a természetes anyagú termékenységszimbólumoknak (pl. alma). Valamint még az országalmát is képviselhetik, reprezentálva vele a keresztény Megváltó világi és vallási hatalmát.
Csonthéjas magok (pl. mogyoró): mindig is az élet és a termékenység szimbólumai voltak. Ezenkívül, a gyakorlatban és igen hasznosak tudtak lenni a hosszú hideg telek során, mert táplálóak és igen könnyen elállnak sokáig is.
Dió: a termékenység és a halhatatlanság jelképei volt. Dionüszosz és Artemisz, illetve a római Jupiter kedvelt termésének számított. Sőt, a diót a rómaiak Jovis glansnak, vagyis "Jupites golyóinak" hívták.
Minden, ami csak csillog: nem csak a jégre és hóra, vagy az angyalok szőke hajának másvilági csillogására emlékeztetnek, hanem magukban hordozzák azt a régi szokást is, mi szerint fémkorongokat, ruhabarabokat, és más figyelmet felkeltő dolgokat akasztottak a fákra, hogy ezáltal felszenteljék őket. Ezen felül olyan varázserőt is tulajdonítottak nekik, mi szerint el tudják üldözni a démonokat, így egészséget és tisztaságot ígérve.
Különleges formájú kenyér/sütemény, mézeskalács: az ókori görögök azt tartották, hogy a megáldott kenyerek szerencsét és egészséget hoznak az eljövendő évben. A rómaiak formákra sütött kenyereket küldtek egymásnak, mint újévi ajándékot. A középkori szerzetesek sok fűszerből és mézből sütöttek mézeskalácsot, ez által jelképesen felajánlva minden jót, amit a föld csak adni tud Jézus Krisztusnak.
Szaloncukor: cukor a bőség jele volt, illetve Isten jóságáé.
Mákgubók: ősrégi termékenység szimbólumok, melyet valószínűleg nagy mennyiségű magtermésüknek köszönhetnek. Szárított formában a végtelenségig elállnak, így az örök életet és a holtak feltámadását jelentik a keresztény képzetekben. A kettévágott mákgubóba helyezett miniatűr jászol is ezen szimbolikához tartozik (Jézus halhatatlan voltára utalnak). Valaha pedig, az ókori görögök számára, a mákmagok Deméternek voltak szentelve, akinek az áldása biztosította a jó termést.
Tobozok: az élet és a termékenység szimbóluma.
Szalmacsillagok: csak relatíve nemrég lettek kedveltek. Az ő szimbolikájuk inkább a tél kiűzéséhez, illetve az aratási szokásokhoz kapcsolódik.
Gyertya (és égősorok): a Saturnalia alatt is már gyertyákat ("életfények") adtak egymásnak az emberek. A gyertya fénye a Nap visszatértét szimbolizálja, valamint az élet fényéét.
Forrás:
Christian Rätsch, Claudia Müller-Ebeling: Pagan Christmas: The Plants, Spirits, and Rituals at the Origins of Yuletide
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése