A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 30., szerda

A karácsony és a vörösbegy kapcsolatáról


Angol vidékeken, és tőlük átvéve több pogány karácsonyi, illetve yule-i illusztráción és képeslapon is feltűnnek a vörösbegyek. Ezen felül, a Magyalkirály ábrázolásokon szintúgy gyakran szerepelnek ezen kis madárkák. De miért is?

 

 A mai neopogányok nyilvánvalóan azt a viktoriánus korban elkezdett szokást folytatják, mely szerint a karácsonyi üdvözlőlapokon egy vörösbegy (is) szerepel. A romantikáját ennek a hagyománynak csak az homályosítja be, hogy eredetileg a vörösbegyek egy szóviccként kerültek a lapokra. Az 1800-as években ugyanis, amikor az első ilyen képek megjelentek, a madarakat a levél postázójaként ábrázolták, papírral a csőrükben. Ekkor még az angol postások egyenruhája piros volt, pont, mint a madarunk begye. Vagyis, a vörösbegy eredetileg csak egy, a postások kinézetére utaló szójáték volt, nem pedig ősi kelta hagyományok újjáéledése. Ezt még azzal is tovább fokozom, hogy az angliai falvakból több feljegyzés is származik, ami egy-egy ilyen madaras képeslap érkezését egynek mondta a halál eljövetelével - a vörösbegy ugyanis a folklórban a halállal volt összekapcsolva. Illetve a tavasz érkezésével, nem pedig a télközépi időszakkal.






Forrás:

New Scientist. 22. December 1960.

2015. december 26., szombat

Az ökörszem napja és vadászata


 Írországban, Angliában, Wales-ben, de még Franciaországban is élt valaha (sőt, kissé módosult formában még ma is megtalálható) a karácsony környéki ökörszem vadászat hagyománya. Az általános időpontja ennek Szent István napja volt (dec. 26.), akit a keresztény mitológia az ökörszemmel azonosít, vagy kapcsol össze, hiszen állítólag ezen madárka dala árulta el István üldözőinek, hogy melyik bokorban is bújt el előlük. Ám területi variációk az "ökörszem napot" volt, hogy karácsonyra előttre, karácsony napjára, vagy akár újévre is áttolták.

Maga a vadászat jobbára szó szerint ezt jelentette: hajnalban felkeltek az emberek, és leöltek egy ökörszemet. Több leírás is megemlékezik róla, hogy a bozótban hosszan üldözve kifárasztják a madárkát, hogy az már ne bírjon elrepülni, majd bottal, esetleg kővel agyonütik. De kardokat és még lőfegyvereket is használtak erre a célra. Persze voltak olyan helyek is, ahol az ökörszemeket csak elfogták, majd a nap végén szabadon engedték, ám nem ez volt az leterjedtebb változat.

A madár megszerzése után, azt valamilyen látványos módon kiterítve körbehordozták a falun. Sokszor valamilyen fa botra, vagy fűzfákból hajlított karikákra, élő állat esetén kis kalitkába helyezték az ökörszemet. Ezt aztán tovább díszítették örökzöldekkel (gyakran magyallal és borostyánnal), színes szalagokkal és különféle csillogó dekorációkkal. A falu férfiai, vagy fiatal fiúi vitték ezt körbe az utcákon, jellegzetes dalokat énekelve, esetleg még táncolva is. Írországban különleges ruhákat is magukra öltöttek: szalmával borították ruhájukat, műlovakat ültek meg, állatbőröket viseltek. Minden háztartásba betértek, ahol pénzt, vagy megvendégelést vártak el. Cserébe ökörszemtollakat osztottak, amit aztán az emberek talizmánként maguknál hordtak, vagy a házban tartották szerencséért, boszorkányságtól való védelemért, a tengerészek szerint pedig nyugodt vizeket hozott. A nap elmúltával a madarat, ha élt, elengedték, ha nem, az erdő, vagy a tengerpart szélén, esetleg a templomkertben eltemették.

Eredetét tekintve szinte biztos, hogy valamilyen kelta szokás maradványa, hiszen már csak az elterjedési területe is erről árulkodik (habár egyes tudósok még régebbre, egyenesen Stonehenge építőihez kötik). Az utóbbi évszázadok során több teóriát és legendát is kitaláltak a hagyomány eredetének és kezdeti jelentésének a magyarázatára, ám erről az igazság úgy látszik, az idők homályába veszett. Annyi biztos, hogy valamilyen áldozati rítusról volt szó, melyben az ökörszem talán valami totemisztikus ős lehetett, vagy a szakrális király megtestesítője.


Forrás:
Elizabeth Atwood Lawrence: Hunting the Wren: Transformation of Bird to Symbol

2014. október 29., szerda

Varjak mágiája



  Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.


Van néhány olyan állat, aki szorosabban kapcsolódik Halloween ünnepéhez, mint a többi. Ezek egyike a varjú.
A varjak a legtöbb nép hitrendszerében a halálhoz kapcsolódnak, és ekként kerültek közel ehhez a jeles naphoz is. Majdnem mindenhol hírnök szerep is jut nekik, hiszen a megjelenésüket általában előjelnek tekintik.
Nagyon sok forrás váltva hivatkozik varjakra és hollókra, így sokszor nem is tudhatjuk, hogy valójában melyik fajról van szó.

A kelta mitológia Morrighan istennőjének gyakori alakja, és úgy tartják, hogy ha három varjat látnak együtt, akkor az Istennő figyelő szemével állnak szemben.
A walesieknél, Mabinogion mondakörben a halál küldönceként varjú érkezett, de ugyanitt a boszorkányok át is tudtak változni ebbe az alakba.
A görögöknél Apollón jelképe volt, de mind a görög, mind a római néphagyományok jóslásra is használták őket, melynek során röptükből próbálták kifürkészni a jövőt.
Az észak-amerikai indián históriák közt se szeri se száma a varjakról szóló mágikus történeteknek, sőt, egyes törzsek lélektolvajoknak is tartják őket.
Az északi népeknél Odin egyik megjelenési formája volt, ráadásul a repülő varjakat az ő kémeinek tartották.
A Talmud szerint, amikor Káin megölte Ábelt, egy varjú tanította meg az embert, hogy miként kell eltemetni a holtakat.
A biblia – talán pont a számos mágikus kötődés miatt – tisztátalan lényként tekint rá, és még Noé is csak utolsó madárként engedi ki a bárkájáról, amikor rátalál a szárazföldre.

A leggyakoribb hiedelmek a varjakkal kapcsolatban:
- Ahol megjelennek, ott halál száll a házra, különösen ha a ház fölött átrepülve háromszor károg.
- Ha alacsonyan szállnak, betegséget hoznak.
- Ha reggel először a varjú énekel, esni fog.
- Varjút ölni balszerencsét hoz, de ha véletlenül mégis megtörténik, fekete ruhát öltve kell eltemetni.
- Ha keletről, vagy délről repül át felettünk, az szerencsét hoz.

A boszorkányság tárgykörében elsősorban a varjak fajszintű, vagy individuális szellemének transzállapotú megszólításáról és alakváltásáról beszélhetünk, hiszen a velük kapcsolatos egyéb szokások, valamint megfigyelések sokkal inkább a népi babonák közé tartoztak.

Érdekesség, hogy kitűnően el lehet sajátítani a varjú hangjelzéseit, és ezáltal kommunikálni vele, valamint ami tagadhatatlan, hogy a madarak között Ő az egyik legintelligensebb, és számos ember kitűnő barátja a sövény mindkét oldalán.


További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

2013. október 6., vasárnap

Madártollak a mágiában

A régi civilizációk tollakat használtak ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a madarakhoz, azok képviselt tulajdonságaikhoz, vagy akár a másvilághoz és bizonyos istenekhez. Maga a madártoll, mint a szárny része, az égi, felső világhoz való tartozást, az égbe emelkedő erőt, és az égi eredetű hatalmakat szimbolizálja. A mai mágikus tanok alapján a tollakat a gördülékenyebb kommunikáció elősegítéséhez lehet (többek között) általánosságban felhasználni.

A szibériai sámánok madártollas köpenyeket viseltek, egyrészt azért, hogy védelmezze őket, és másrészt pedig azért, hogy segítse őket a testük elhagyásában, és a másvilágra való eljutásban.

A madártollak fétisekként is funkcionálhatnak. A sámánok, különleges szövegek, dalok segítségével, képesek voltak (és még ma is azok), hogy a fétisekben lakó szellemekkel tudassák a betöltendő szerepüket, és cselekvésre csábítsák őket.

Az észak-amerikai őslakosok ajándékoknak tartották a tollakat, melyeket szerintük gyógyításra és varázslásra lehetett használni. Ugyanitt, az embereken viselt madártollak száma és fajtája, valamint az, ahogy hordták őket, jelképezte az személyek törzsbeli státuszát. A fehér tollakat pedig a barátság zálogának mondták, míg az élénk színű tollakat "jó gyógyszernek", a fekete tollakat pedig átkozottnak, és csak a boszorkányok által használtnak tekintették.

Tahitin azt gondolták, hogy ha az ellenséged elfogad tőled egy csokor piros tollat, soha többé nem lesz képes ellenállni neked, és mindig győzedelmeskedni fogsz felette.

Egy európai babona alapján, ha a menyasszony csokrába egy tollat tesznek, a vőlegény tudta nélkül, mindketten gazdagok lesznek. Egy másik szerint pedig, ha az ember lába elé esik egy madár tolla, azt fel kell venni és megtartani, mert képes távol tartani minden gonoszt.

A különböző madártollakat különféle mágikus célokra is fel lehet használni:

Galamb: szerelem (különösen a hosszan tartó). Magadon hordva megelőzi, hogy mások rád erőszakolják az akaratukat. Amerikában azt tartották, hogy szerencsétlen dolog a tollait a kalapban viselni.
Sas: védelem, hatalom. Egy angol szokás szerint, ha az ember távol akarja tartani a ködöt a kertjéből, annak a négy sarkába sastollakat kell akasztani.
Lúd: szerelem vonzása, sövény átlépése.
Sólyom: védelem.
Strucc: igazság.
Bagoly: bölcsesség, éjszaka misztériumai, védelmező amulett. A szibériai népek a gonosz ellen használták, és több észak-amerikai törzs is ezzel díszítette rituális öltözékeit boszorkányok elleni védelemért. A kazakok pedig élő baglyokat kaptak el, hogy kitépjék a pihetollaikat a farkuk alól, melyekről azt mondták, hogy szerencsét hoznak (a madarakat aztán szabadon engedték).
Sirály: utazás
Fecske: szerencse.
Ökörszem: biztonságos utazás.
Pulyka: szerencse, védelem, akadályt képeznek a szerencsétlenségek előtt.
Daru: tudás.
Páva: szemmel verés ellen, ám sok helyen szerencsétlennek tartották a tollait, rajta a "szemet" pedig kimondottan gonosznak.
Vörösbegy: egy élő példányból származó toll nagyon jó amulett tud lenni.
Holló: túlvilág. Ázsiában azt mágikus erőt tulajdonítottak a tollainak, és aki őket viselte, soha nem lehetett legyőzni csatában. A finnek rossz szerencsét hozó madárnak tartották, habár a szárnya alatt elvileg lapul egy toll, mely képes szerencsét hozni.


Források:
Cora Linn Daniels, C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
G. J. C. Bois: Jersey Folklore and Superstitions Volume Two
Marie Trevelyan: Folk-lore and Folk-stories of Wales
Edward A. Armstrong: The Folklore of Birds (Collins New Naturalist Library, Book 39)
Clarence Thomas Hurst: Southwestern Lore, Volumes 21-25
T. F. Thiselton Dyer: Folklore of Shakespeare 1883
Asian Folklore Studies, 38.
Lawrence Kilham: The American Crow and the Common Raven

2012. május 10., csütörtök

Fekete rigó: folklórja és üzenete


A fekete rigó viselkedéséből valaha az emberek megpróbálták megjósolni az időjárást. Ha élesebben énekeltek a rigók szokásosnál, az esőt jelentett. Az ősszel való összegyülekezésük, vagy az ekkori délre való repülésük hideg telet ígért. Azt mondták róluk, hogy képesek egészséges időt hozni.

Azt is tartották ezen madarakról, hogy ha egy feketerigó fészket rakott egy ház kertjében, ott hamarosan el fognak valakit jegyezni. Akinek a kertjében egy rigócsapat száll le, az az illető nagy pénzügyi növekedésre számíthatott abban az évben. Ám ha a madár a házba a szállt be, már halált jelentett. Sőt, azt is mondták, hogy ha egy feketerigó keresztezi az utadat, akkor rossz szerencsével fogsz találkozni, még mielőtt elérnéd a célodat.

Egy történet szerint a fekete rigó eredetileg fehér volt, ám egy igen kemény tél során három napra egy kéményben lelt menedéket, és ennek köszönhetően nyerte el sötét öltözetét. Egy leírás szerint ez a három nap január 30., 31. és február 1. voltak, és ezt a időszakot "feketerigó napoknak" is nevezték.

A középkori vallásos hitben a feketerigó a vágyat, azon belül is különösen a testi vágyat jelképezte. Fekete "ruhája" miatt, csakúgy mint a varjak és a hollók esetében, az éjszakával és a misztériumokkal kapcsolták össze. Angliában a holtak üzenethozójának tartották.

A mítoszok azt mondják, hogy Rhiannonnak 3 fekete rigója volt, akik egy örökké álló másvilági fán énekeltek. Az énekük elvarázsolta hallgatóit, és becsalogatta őket a másvilágra. A fekete rigók továbbá Mabon megtalálásában is segédkeznek, de Bran számára is énekelnek.

A fekete rigók gyönyörű misztikus dalukat szürkületkor éneklik, amikor már nincs nappal, de még nincs éjszaka, azaz liminális időben. Talán ezért is gondolták azt a kelták, hogy a daluk képes eljuttatni hallgatóságát egyik világból a másikba. Innen lett a rigóból a sámánok madara, aki képes segítséget nyújtani a másvilágra való eljutásban.
A modern elgondolások a dalának a tulajdonságairól is ezt a fonalat követik. Azt írják róla, hogy az éneke meghív arra, hogy mélyebb spirituális ösvényt kövess, ami kitágítja a tudatodat és az érzékelt tudásodat. Megjutalmaz azzal, hogy megnyit a szellem világa felé. Segíthet továbbá azoknak, akik az éneklést gyógyításra vagy mágiára használják. Egy másik szerző szerint viszont éppen arra jó az éneke, hogy az embert támogassa a visszatalálásban a jelen világába, mivel elriasztja a csalóka emlékeket.

A feketerigó "gyógyszere" elég erős ahhoz, hogy segítsen mentális, fizikai vagy spirituális betegségek esetén. Egy ember életében felbukkanva, a természet erejére és ciklikusságára emlékezteti őt. Támogatást nyújthat továbbá a nappali álmok értelmezésében és a tiszta érzékelésben. Az ilyen nappali álmokban üzeneteket, ötleteket, érzéseket küldenek neked, vagy valaki más akar veled kapcsolatba lépni. A feketerigó arra buzdít, hogy végre felfedezd és meghalld ezeket a hozzád szóló hangokat.
Negatív oldalát tekintve ez a rigó arra figyelmeztet, hogy nem szabad olyan sokat álmodozni, nem kell a pillanatba túl sokat belemagyarázni. Légy a jelenben, és figyelj arra, amit éppen teszel.

A fekete rigók Magyarországon védettek!


Források:
Richard Webster: Spirit & Dream Animals: Decipher Their Messages, Discover Your Totem
Scott Alexander King: Animal Dreaming: The Symbolic & Spiritual Language of the Australasian Animals
G. Rodney Avant: A Mythological Reference
Cassandra Eason: Fabulous Creatures, Mythical Monsters, and Animal Power Symbols: A Handbook
Ted Andrews: Animal-speak: The Spiritual & Magical Powers of Creatures Great & SmallChristina Pratt: An Encyclopedia of Shamanism Volume 1.
William Carroll: Superstitions: 10,000 You Really Need 
Arin Murphy-Hiscock: Birds: Explore the Symbology and Significance of These Divine Winged Messengers
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World

2011. december 23., péntek

"Hómadár" bűbáj

Ez az apró bűbáj jólétet és békét célzott hozni az életedbe.


Napkeltekor rajzolj a hóba egy előre kiválasztott mágikus szimbólumot (lehet ez egy rúna vagy egy szigillum is). Ezt követően felajánlásként szórj szét a madaraknak egy kis madáreleséget, és közben mondd a varázslat szövegét:

Hulló hó és zúgó fagyos szél,
Jertek, hogy téli bűbájom teljesülhessék!
Hozzatok jólétet és békét egész évben,
Ahogy a madarak köszöntik a hajnalt, szavam elérjen!

Eredeti nyelven:
Snow that falls and icy winds that blow,
Come make this wintry spell of mine go!
Bring me prosperty and peace, all year long,
Hear my call, as the birds greet the dawn!

A bűbáj forrása:
Ellen Dugan: Garden witchery: magick from the ground up

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...