2015. február 19., csütörtök

Áldozatok, felajánlások a faágakon - szerte a világon

Forrás
Vajon mi lehet ez a képen? Csak nem egy csúnyán összeszemetelt erdő?
Nem, illetve nem egészen. Ez egy clootie well, vagyis "rongyos forrás" Írországban. Az emberek az ilyen helyeken (mert több is van belőlük országszerte) anyagdarabokat, szalagokat aggatnak a fákra, hogy meggyógyuljanak valamilyen betegségükből.

Forrás
Ez a kép már Ciprusról származik. Itt megint csak az emberek saját gyógyulásuk érdekében aggatnak a fára anyagokat. Ezúttal viszont már egy keresztény katakombánál.

Forrás
Ez a kép már Mongóliából származik. Itt a helyiek a kék szalagokon kívül étel-, és italáldozatokat is hagynak a fa szellemének, hogy az teljesítse egy-egy kívánságukat, vagy csak egyszerűen áldásában részesítse az embereket.

Forrás
Itt már Thaiföldön vagyunk. Errefelé, a szent fákat megint csak (többek között) színes szalagokkal ajándékozzák meg az emberek, kérésük meghallgatásának biztosítására és felajánlásként.

Forrás
És ez csak pár példa volt. Mert Szibéria-szerte aggatnak így fel rongyokat fákra, sőt, még az észak-amerikai őslakosok is kis anyagzsákban ajándékokat raknak az ágakra, hogy sikeres legyen az álomkeresésük. De Magyarországon is ismert volt az a szokás, hogy egy-egy bizonyos fa ágaira anyagdarabokat kell kötni ahhoz, hogy meggyógyuljon az ember. Ennek a gyakorlatnak a késői visszhangjai (talán?) fellelhetőek a májusfa szalagokkal való teleaggatásában, vagy a hőn szeretett karácsonyfánk feldíszítésében is.

A keresztény területeken erre a cselekedetre két magyarázat létezik. Ez egyik szerint, a rongyok üzenetek (esetleg felajánlások) egy-egy helyi szentnek. A második szerint pedig egyszerű mágikus cselekedetek, melyek vagy maguktól működnek, vagy a rongy által a betegség fára való átragasztásáról szólnak. Buddhista területeken is fel lehet fedezni egy ehhez hasonló tendenciát: itt sokszor a fa által egy-egy buddhista szentnek tesznek áldozatokat a hívek. Ám, tekintve, hogy a buddhizmus soha nem vitte keresztényi minőségben a térítést, itt még általában él az az elképzelés is, hogy egy-egy fánál az adott növény szellemének hódolnak. Ezt képzelik általában a szibériai és mongol emberek is, vagy pedig azt, hogy a fára helyezve nem csak annak az adott növény szellemének hódolnak, hanem az egész környék helyszellemének. Ezeken területeken a felajánlások nem csak gyógyulásért szólnak: jó időjárásért, bármilyen probléma megoldásáért, imádat részeként, hálából, stb. Például Hoppál Mihály írja ez egyik könyvében, hogy amikor helyi kísérőjével elindultak kocsival valahova elutazni, az első ilyen vallási helynél meg kellett állniuk, hogy áldozatot mutassanak be, így biztosítva a sikeres útjukat.

Ezt a gyakorlatot persze már a neopogányok és újboszorkányok is kezdik átvenni. A probléma csak az, hogy meggondolatlanul. Egyrészt, a mai ruhák legnagyobb része szintetikus anyagokból készül, szintetikus festékekkel színezve, amik nem feltétlenül természetbarátok lebomláskor. Másrészt, a túl szorosan kötözött fonalak akadályozhatják a fa növekedését. Harmadszor pedig, ezek a cselekedetek mindig egy-egy adott helyen, egy-egy adott fánál történnek. A szent fa az egész közösségnek szent. Nem érdemes csak úgy nekiindulni az erdőnek, és minden nekünk szimpatikusnak tűnő fát felpántlikázni. Esetleg akkor forduljunk ehhez a gyakorlathoz - az első két szempont figyelembe vételével - ha már biztosan tudjuk, hogy az adott helyen annak a növénynek megfelel ez a szerep. Addig is, az ital- és ételáldozatok is tökéletesen megteszik.

4 megjegyzés:

  1. Hmm. Nekem erről az Odhinnak felajánlott áldozatok jutnak először eszembe, aztán meg a magyar világfa (égig érő fa, tetejetlen fa) képzetek. Meg úgy rémlik a japánok az omikuji cetliket olykor fákra is szokták aggatni.
    Valóban érdekes lehet a fa kiválasztásának szempontjai, s ahogy kitűnik az írásodból egész közösségek választják ki az adott fát, nem pedig egyes egyének. Az ír/skót példánál viszont nem a fa a lényeg, hanem a hely: egy forrás (melynek gyógító erőt tulajdonítanak) környéke.
    A fa növekedésének akadályozásával kapcsolatban meg küldök egy fotót.


    ZeB

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a fotót! :)
      Bizony, esetleg akár úgy is lehet tekinteni, hogy amikor az adott fa a hely szellemének az áldozóhelye (és nem csak magának a fa szellemének), akkor mint a világfa fizikai megjelenítője szerepel. Érdekes kérdés persze, hogy ezt a szimbolizmust vajon a helyi emberek is belelátják, vagy csak a külső szemlélők....
      A kiválasztott fák pedig általában valamiért különlegesek. Lehet, hogy az adott fajtát már eleve szentnek tartják valamiért a helyiek, vagy mert furcsa formára nőtt, vagy mert nagyon öreg, stb.

      Törlés
  2. Kedves Virág, ismét egy remek bejegyzés, nagy élvezettel olvastam. A szibériai népek kapcsán jutott eszembe egy, csak lazán idekapcsolódó, de talán érdekes adalék: például a hantiknál is szokás áldozati rongyokat akasztani a szent helyek bizonyos fáira, viszont van egy másik, érdekes manifesztációja is az erdővel való viszonyuknak, nevezetesen hogy olykor elhagynak úgymond klasszikus értelemben vett "szemetet" is (legalábbis mi annak néznénk - üres üveget, cigarettásdobozt, üdítőspalackot, stb), valamint előszeretettel hántolják le kisebb-nagyobb darabon a fa kérgét, és karcolják bele a monogramjukat vagy teljes nevüket. Nekünk ez természetkárosításnak tűnhet, számukra viszont "az erdő megszelídítése", vagyis az emberi jelenlét kiterjesztése a természeti környezetre is, mintegy "humanizálva", az ismert és biztonságos emberi szférához kapcsolva azt. Na persze ezt most a legkevésbé sem mint követendő gyakorlatot írtam le, csak mint apró érdekességet :).
    Kíváncsian várom a következő posztot :) -
    Üdvözlettel - Eső

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Érdekes kérdés az, hogy hol mi lehet az áldozat, felajánlás. Ahogy a fényképeket keresgéltem, a thaiföldi fáknál leltem olyat is, amin valamilyen különleges ízesítésű Fantás üvegekkel volt kirakva a fa alja, amiket felajánlásnak hagytak ott. A mongolok szintén mindenfélét elvisznek a természeti oltáraikra (pl. akár fél autókat is), mert ott meg az szokás, hogy ezzel is üzennek a szellemeknek, hogy miben kérnek segítséget. De ezek más kultúrák, más értékekkel, és szerintem sokszor nincsenek is tisztában azzal az ilyen emberek, hogy egy-egy műanyag palack lebomlása miként árthat a természetnek; csupán követik az évezredes hagyományaikat. Meg hát, áldozat elvileg mindig az, aminek van valami értéke. Aztán még emlékszek én is olyan időkre, amikor egy nejlonzacskót se dobtunk volna ki, mert ugyan jó lesz az még sok minden másra....

      Üdv: Virág

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...