2017. szeptember 22., péntek

Boszorkányiskola 22. lecke: grimoire és árnyak könyve




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkettedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a varázskönyvek, a grimoire-ok és árnyak könyvék titkaival.


Az írásnak az emberek mindig is tulajdonítottak különféle varázserőket, majd aztán persze a kódexeknek és könyveknek is. Ez az írás-olvasás általános tudássá válásával elhalványodott, ám a mágikus körökben még él az emlékezete. A mágiával foglalkozók körében a 18. századtól ismertek az un. grimoire-ok, amik alapvetően varázsrituálékat leíró könyvek. A grimoire-ok egy fajtája nyomtatásban ki van adva, melyet aztán az érdeklődő megvehet magának, a saját használatára. A másik fajtája az egy-egy mágus saját kezűleg összeállított gyűjteménye, melybe saját szertartásait, vagy más könyvekből kimásolt írásokat is belerakhat. Az újboszorkányságban ismert árnyak könyve (book of shadows) is ezen utóbbi fajtához áll közel, melybe az egyes gyakorlók a hasznosnak talált információkat lejegyezhetik.

A grimoire-ok története
Az emberek az első írásrendszerek kidolgozása óta jegyeznek le mágikus praktikákat és szövegeket. Léteznek róluk anyagtábla töredékek, egyiptomi papiruszok, középkori kódexlapok. Magát a kimondottan mágiával foglalkozó könyveket a 18. századtól illették Franciaországban ’grimoire’ névvel. A ’grimoire’ szó eredetére nincs egy biztos magyarázat sem, ám a legtöbbet hangoztatott elképzelés szerint a francia ’grammaire’ kifejezésből származik, ami pedig a latin nyelvű könyvekre volt használatos a múltban. A varázskönyvekre végül azért ragadt rá ez a név, mert azok tovább megőrizték latin nyelvezetüket, mint az összes többi téma. Az angolba innen került a 19. században, majd onnan vettük át mi is, azt hiszem mondhatom, hogy a 20. században.

A mágikus könyvek
Az írásnak a kezdetektől tulajdonítottak varázslatos hatásokat, ahogy egy-egy írásgyűjteménynek, könyvnek is. Ezek lehettek azért mágikusak, mert varázslatokkal és rituálékkal kapcsolatos szövegeket tartalmaztak, de csupán azért is, mert különleges nyelven íródtak (pl. latinul, hieroglifákkal, görögül, stb.) , vagy mert bizonyos írások voltak bennük (pl. a Biblia, mely lehetett védelmező talizmán, jóseszköz és különféle varázslatok hozzávalója). Magyar vonatkozásban egy népmondai alak, a garabonciás diák fő ismertetőjele, hogy egy nagy könyvvel a hóna alatt utazik, ami mágikus erővel bír. A róla szóló történetek lényege sokszor az, hogy egy laikus kíváncsiságból kinyitja a garabonciás könyvét, mire nagy vihar támad, vagy más varázslatos dolog történik, amit majd csak a könyv bezárása állít meg.
A grimoire-oknak is természetesen tulajdonítottak varázserőket, belőlük is leginkább a kézzel írt fajtáknak. A mágikus hatalmát viszont nem csak a beleírt dolgok adták. Hosszú felszentelő rituálék léteznek a megfelelő erővel és szentséggel való felruházásukra, melyek után aztán különleges bánásmódot igényeltek a könyvek. Egy bársonyruhába tekerve kellett például tartani őket, és csak a megadott időpontokban volt szabad elővenni, nehogy az ereje sérüljön. Az így elkészített könyv pedig, a varázslatok és szellemidézések során nem csak az elmondandó szövegeket és a megjelenítendő ábrákat tartalmazta, hanem a belőle való felolvasással, illetve a munka helyszínén való elhelyezésével ő maga is egy, a mágusnak plusz hatalmat adó eszközként funkcionált.

Az Árnyak könyvének története
Amikor Gerald Gardner megjelentette könyveit a "boszorkányságról" (amiből aztán a mai wicca lett), azt mesélte el bennük, hogy beavatást nyert egy boszorkánytársaságba, és az ő gyakorlataikat tárja a nagyközönség elé. Az boszorkányok egyik legfontosabb kellékei között pedig emlegetett egy könyvet, amit úgy állított be, mint amit a boszorkányüldözések idejétől másolgattak le maguknak a tagok és a különböző mágikus és rituális szövegeiket tartalmazza. Először ezt a könyvet Ye Bok of ye Art Magickal névvel illette (ami műrégies angolsa annyit tesz, hogy „Az mágikus művészeteknek könyve”), ez pedig később át lett cserélve a ma is ismert Book of Shadows-ra, vagyis Árnyak könyvére. Ez a populárisan ismert történet, viszont a valóság az, hogy míg éppenséggel lehetséges, hogy Gardner tényleg találkozott egy mágia iránt érdeklődő csoporttal, ám az semmiképpen sem egy boszorkánytársaság volt. Varázskönyvvel pedig végképp nem rendelkeztek. Gardner könyve másoktól másolt szövegekből (pl. Alaister Crowley), saját alkotásaiból és a maga köré gyűjtött, boszorkányság iránt érdeklődők (pl. Doreen Valiente) munkáiból állt össze. Ez az, amit ma a gardneriánus Árnyak könyvének ismernek és ami magyarul is megjelent könyv formában. Később elkészült az alexandriánus Árnyak könyve is, amit az Alex és Maxine Sanders által alapított wicca ágazat „szent” irata lett. Ezek a könyvek az egyes wicca vonalak szertartásait, mágikus munkáit tartalmazzák, illetve főbb vallási kinyilatkoztatásait (pl. az Istennő intése, törvények, stb.).

Az árnyak könyve és grimoire ma
Ahogy a wicca kiszabadult a szoros beavatási rendszeréből, az árnyak könyve is új formát öltött. Az egymásról másolt és ugyanazt a rituális alapot tartalmazó szövegeket felváltotta az egyes gyakorlók teljesen mértékben maguk elgondolásai által összeállított könyvei. Sokáig egy kötelezően elkészítendő kellékként volt bemutatva az árnyak könyve a kezdő boszorkányoknak számára is, és még ma is bőven lelni olyan könyveket, amik így tesznek. Egyeseknél még a könyv mágikus jellege is megmaradt, sőt, olyat is olvastam már, hogy gonosz démonok vadásznak a benne rejlő tudásra, ezért különösen óvni kell. Ez utóbbi természetesen badarság, viszont jól mutatja, hogy a régi mágusok varázseszközként használt könyveinek az emléke még mindig él. Sokan továbbra is mágikus eszközként tekintenek rá, épp azért az az általános elképzelés róla, hogy a gazdáján kívül senkinek sem illik megírniteni. Ám ez megint csak olyasmi, ami a tulajdonoson múlik: ha őt nem zavarja, hogy egy ismerős, barát átlapozza, akkor senkinek sincs joga ebbe beleszólni.
Ma már minden újboszorkány, hacsak valaki nem tartozik egy olyan csoporthoz, amely ezt előírja, önmaga dönti el, hogy akar-e egyáltalán írni egy ilyen mágikus könyvet. Továbbá, a még tíz évvel ezelőtt is szinte monopóliumot élvező árnyak könyve elnevezés mellett ma már sokan inkább a grimoire-t preferálják. Összességében a vallási szövegek jobbára kikoptak belőlük, sokan csak varázslatokat és a különféle természetes dolgoknak tulajdonított varázserőket jegyzik bennük le. Mások szívesen készítenek hosszabb leírásokat az egyes újpogány ünnepek történetéről, vagy éppen különféle istenségekről, mitológiai lényekről. Általában egy-egy, esetleg tíz-húsz megfeleléseket tartalmazó táblázat is belekerül. Sokan már nem is kézzel írják őket, hanem kinyomtatják, vagy csak virtuális formában „az árnyak mappája” néven (angol: „folder of shadows”) nevezett fájlgyűjteményeket tartanak a gépükön. Mindezek mellett pedig "hivatalos" grimoire-okat nyomtatásban is jelentetnek meg, mind a múlt évszázadokban írottakat, mind új alkotásokat.

Grimoire vagy árnyak könyve?
A grimoire (a „hivatalos” régi szövegek mellett) bármely mágiát használó egyén varázslatokat és rituálékat tartalmazó saját összeállítású szöveggyűjteménye. Az Árnyak könyve ezzel szemben a wicca vallás szertartásait és főbb mágikus munkáit tartalmazó, mestertől tanítványra öröklődő írása. Legalábbis ideális esetben. A valóság az, hogy legtöbbször a két kifejezést egymással felcserélhetőként használják, és minden újboszorkánynak csak a saját döntésén múlik, hogy melyikkel illeti a saját könyvét. Én most itt megkülönböztetés képpen az eredeti, másolással terjedő Árnyak könyvéket nagy betűvel illetem, míg a bárki által megírható fajtájukat kis kezdőbetűvel.


Érdemes egy grimoire-t írni?
Először is azt kell tisztázni, hogy nem kötelező megírni semmi ilyesmit! Ha kedvünk van hozzá, akkor természetesen megtehetjük, de ha nincs, akkor mással is elüthetjük az időt helyette. A mellette szóló érvek között van, hogy benne egy helyre tudjuk összegyűjteni minden fontosnak tartott információt, amit csak fellelünk a különféle könyvek és weboldalak olvasgatása közben. Az is jó benne, hogy míg hozzá keresgélünk információkat, rengeteg új dologgal találkozunk, és az amúgy ismert témákban is elmélyíthessük vele a tudásunkat. Az olvasottak leíráshoz való rendszerezésével és összefogalmazásával pedig a fejünkben lévő információk is nagyobb értelmet nyernek, és új összefüggéseket pillanthatunk meg. Végezetül pedig, sokkal boszorkányosabb érzés lehet egy ilyen könyvből dolgozni szertartások és varázslatok alatt, mint kinyomtatott, vagy gyorsan lefirkált jegyzetekből.
Ellene szól viszont, hogy lassú munka, ami valószínűleg évekig tart, és aki a kézzel írást választja, annak még több erőfeszítésbe kerül. Az is előfordulhat vele, hogy elkezdjük, ám egy év után rájövünk, hogy teljesen máshogy kellett volna csinálnunk, ami nagyon bosszantó tud lenni. Én magam is talán a hetedik változatom idején adtam fel teljesen a grimoire-omon való szorgoskodást. Ezenkívül pedig sok időt is rá kell szánni, amiből a rohanó világunkban amúgy sem sok akad.

Mi kerülhet egy grimoire-ba?
Varázslatok (illetve azt mikor próbáltuk ki, hogyan vittük véghez pontosan és mik lettek az eredményei), szertartások, megidéző szövegek, ráolvasások, megfelelések, az elemek leírása, különböző dolgok mágikus alkalmazásának leírása (kövek, növények, állatok, stb.), istenek és istennők, növényekkel való munka (leszedésük, szárításuk, feldolgozásuk, alkalmazásuk), asztrológia, bolygók, mágikus időzítés, teliholdak, Hold, évkerék, szabbatok, tündérek, mitikus lények, jóslási módszerek, rúnák, szigillumok, tarot, meditációk, tarot, bájitalok, stb.

Egyéb opciók egy mágikus szöveggyűjteményre
Aki nem akar írni grimoire-t, annak sem kell aggódnia. A számunkra fontos szövegeket egyszerűen összegyűjthetjük egy mappába a számítógépünkön, vagy akár a telefonunkon is. Vagy tárolhatjuk őket egy felhőben a virtuális térben. De ki is nyomtathatjuk őket, vagy a kedvenc idézeteinket összemásolhatjuk egy Word dokumentumba, esetleg kézzel kiírhatóak egy jegyzetfüzetbe. Ami csak nekünk praktikus. Ezek már nem feltétlenül esnek bele a hagyományos grimoire kategóriájába, viszont attól még ugyanolyan hasznosak tudnak lenni, és sok esetben pedig jóval praktikusabbak.

Más köynvfajták
Ám a grimiore-ok mellett más könyveket is írtak a múlt emberei, amik egy boszorkányi gyakorlatba beilleszthetőek, illetve egy grimoire helyett használhatóak. Ilyenek például a herbáriumok, melyek növények leírásait és azok felhasználási módját tartalmazzák, beleértve akár mágikus tulajdonságaikat is. Ha a növényekkel való munka a kedvenc elfoglaltságainkhoz tartozik, akkor bele lehet kezdeni egy ilyen elkészítésébe is, vagy csak egy ilyenébe. Ennek a párja, az állatokat bemutató bestiárium, illetve a köveket részletező lapidárium.


Tippek grimoire írásához
  • elsőre egy olyan füzetbe kezdjünk el dolgozni, amit nem sajnálunk, ha esetleg valamit rosszul írunk le benne, rossz helyre teszünk, vagy később ki kell egészítenünk
  • ugyan bizonyára nagyon fogunk majd vonzódni a szép, kemény fedeles üres könyvekhez, ám nagy a valószínűsége, hogy szépségük miatt soha nem fogunk merni írni beléjük, így csak akkor költsük ilyen drága dolgokra a pénzünket, ha pontos terveink vannak vele kapcsolatban
  • felkészülhetünk arra is, hogy ha tényleg megtetszik a rajta való munka, akkor több grimoire-t is fogunk gyártani az évek során, vagy hozzá külön herbáriumot és lapidáriumot
  • nem muszáj hagyományos könyvnek lennie, szokás lefűzhető lapokat tartalmazó mappákat is annak nevezni
  • a lapokat le is laminálhatjuk, ami különösen jól jöhet rituálék és varázslatok során használt szövegeknél, hiszen ezek alatt könnyen cseppenhet a papírra folyadék, olaj, vagy viasz
  • nem kötelező kézzel írni, sokan vannak, akik a nyomtatott verziót választják, habár hagyományosan természetesen a kézzel írtnak tulajdonítanak több hatalmat (és az sokkal személyesebb is)
  • ne akarjunk egyszerre mindent leírni benne, hanem próbáljunk meg egy időben csak egy-két témára koncentrálni
  • habár szokás képekkel, rajzokkal, iniciálékkal és mindenféle ábrával kidíszíteni a lapokat, ám ez egyáltalán nem kötelező, ha nem érzünk rá késztetést, vagy csak nem vagyunk született Da Vincik
  • nem érdemes titkosírást használni hozzá, ha esetleg valakinek ez megfordulna a fejében; a lényeges benne, hogy könnyen olvasható legyen (akár gyertyafénynél is), és mindig meg tudjuk lelni benne, amit keresünk, ezeket pedig csak nehezíti a megszokottól eltérő ábécék használata
  • nem szükséges semmit sem kimásolni a már létező grimoire-okból, vagy árnyak könyvékből! 
  • ha idézünk valakitől, akkor érdemes odaírni, hogy pontosan honnan és kitől is, hogy ha pár év múlva vissza szeretnénk keresni a forrását, akkor hamar rátaláljunk (mert úgy is elfelejtjük....)
  • ne a tökéletesség lebegjen a szemünk előtt, hanem a hasznosság!
  • ami nem érdekel, arról ne is írjunk bele!
  • amiről tudjuk, hogy soha nem fogunk vele dolgozni, szintén ne kerüljön a grimoire-unkba (pl. ha tisztában vagyunk vele, hogy a búbos banka agyvelejével soha nem fogunk foglalatoskodni, akkor azt sem kell leírni, hogy mire is jó, de ugyanez igaz a nehezen beszerezhető növényekre is, vagy az általunk nem kedvelt mágikus technikákra)
  • és nem kell kétségbe esni, ha valamit elrontunk! A hibák adnak karaktert és egyéniséget a munkáknknak! És ha tudnánk, hogy hány elődünk hibázott már mágikus szövegek másolása közben, akkor nem is éreznénk olyan rosszl magunkat (pl. több varázslat szövegének azért is van sok változata, mert a középkori írástudók, akik ezeket másolták, félreírták őket)

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és az őszi napforduló ünnepével ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...