Dumb supper - a néma vacsora

Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.
De honnan is eredhet ez a szokás?

Amerikában egészen a 20. századig ismert volt ilyen néven egy hagyomány, ami egy jóslási formát takart, melyben a kíváncsi fiatal lányok leendő férjük kilétét próbálták megtudni. Hasonló jóslásokról viszont Európából is léteznek legendák és népmesék.
Az elvégzésekor a lányok egyedül voltak az otthonaikban. Nem sokkal éjfél előtt megterítettek. Minden résztvevő lánynak járt egy teríték, és minden lánnyal szemben a leendő férjének is egy. Közben egy szót sem szólhattak, és nem is nevethettek. Ha ez mégis megtörtént volna, akkor az egész szertartást előröl kellett kezdeni. Egyes leírások még azt is megszabták, hogy megterítés közben is visszafelé kellett mozogni, vagy visszafelé seperni a padlót, esetleg a krumplit is ilyen irányban hámozni. Az étkek hozzávalóinak is lehettek különleges mérőeszközei, egy elbeszélés pl. egy gyűszűt említ. Mikor mindezzel elkészültek, le kellett ülniük várni. Éjfélkor minden lány maga előtt kellett, hogy lássa a leendő kedvesét, ha pedig az egyik lányra nem várt házasság, akkor az a halál valamilyen jelét látta maga előtt (pl. egy koporsót).
Általában a „működésében” besegítettek a már róla hallott rémisztő történetek, amik biztosították, hogy a résztvevők megfelelő lelki állapotba kerüljenek hozzá. Aztán arról is vannak beszámolók, hogy a fiúk előre megtudták, a lányok miben mesterkednek. Így az, akinek éppen tetszett az egyik lány úgy intézhette, hogy az ő képe jelenjen meg előtte. Ismert olyan beszámoló is, ahol a rosszcsont fiútestvér ügyeskedésének köszönhető az éjfélkor a szobába kerülő koporsó, ami a lányokat halálra ijesztette.

A szülők nem nézték jó szemmel a néma vacsorát, boszorkányságnak tartották. Ami talán nincs is olyan távol az igazságtól.
A visszafelé mozdulat sok jósló eljárásban megjelenik fiatal lányok számára. A bennük megjelenő mindennapi aktusok megfordítása - különösen a nő-specifikus dolgoknál, mint főzés, tálalás - olyan, mintha a Miatyánkot mondanánk visszafelé, vagyis „sátánista”, a világ isteni rendjét felbontó cselekedet. A „dumb” szó a névben utalhat a némára, de akár eufemizmus lehet a „(that) damned supper” ("az az átkozott vacsora")-ra.

Ám, a vacsorának másik boszorkányos vonása is van, amire már a róla szóló történetek egy csoportjából lehet igazán következtetni. Egy Európából származó ilyen elbeszélés így hangzik:
Egy lány elvégez egy rituálét éjfélkor, hogy meglássa a férjét, aki megjelenésekor kést dob rá. A kést a lány elrejti, majd később összeházasodik a látott személlyel. Több év elmúltával, a férj megleli a kést, s rájön, hogy a felesége okozta régi lidércnyomását, és felindultságában a késsel megöli az asszonyt.
Erre a mintára illő néma vacsora legendák előfordulnak az USA-ban is. Az érdekes az bennük, hogy a férj szelleme nem csak megjelenik a lány előtt, de később emlékszik is rá, mint egy rémálom. Vagyis itt a vacsora nem egy ártatlan kis játék, hanem egy varázslatos rituálé, melyben a kíváncsi fél magához idézi a jövőbelije szellemét/lelkét, kényszerítve arra, hogy részt vegyen a vacsorán, még ha nem is fizikai formájában. Mintha csak egy boszorkányszombatra való elragadásról lenne szó....

Magának a szellemeknek, holtaknak éjszakára kitett étkek szokása igen régi időkig nyúlik vissza, és a halott ősök tiszteletére utal. Több beszámoló is van a keresztény papok, vagy szerzetesek tollából, melyben leírják, hogy a parasztok éjjel ételt hagytak az asztalon mindenféle szellemek számára, hogy azok az étket ott lelve falatozzanak rajta, majd cserébe biztosítsák a bőséges termést (vagyis a holtak itt mint a termékenység adói szerepelnek). Egyes beszámolók arra is következtetni engednek, hogy élő emberek lelkei is csatlakozhattak ezen látogatásokhoz a holtaké mellett, ami már kísértetiesen egybecseng több népi boszorkányszombat elbeszéléssel is.


Források:
Bill Ellis: Lucifer ascending: the occult in folklore and popular culture
Christian Day, Raven Grimassi: The Witches' Book of the Dead
Lesley Pratt Bannatyne: A Halloween how-to: costumes, parties, decorations, and destinations
Oberon Zell-Ravenheart,Morning Glory Zell-Ravenheart: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons
Patricia Montley: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Procession of the Undead