Krizantém
 |
| Forrás |
Nem: maszkulin (nyugati nézet), feminin (keleti nézet)
Elem: tűz
Égitest: Nap
Csillagjegy: oroszlán, kos
Ünnep: őszi napéjegyenlőség, Samhain
Virágnyelv: boldogság, vidámság
Ünnep: őszi napéjegyenlőség, Samhain
Virágnyelv: boldogság, vidámság
Felhasználható: védelem
Az őshazája Kína, ahol a hosszú élet szimbólumának számított. Ezen célra különleges szeszes italt is készítettek belőle, de a teáját is jónak tartották erre, vagy a szirmainak a fogyasztását, és egy különlegesebb módszer szerint, a virágain fejlődő harmatot gyűjtötték össze kis anyagdarabokra, és ezzel dörzsölték át az öregedéstől megóvni szánt testrészt. Jelképezte továbbá az őszt is, valamint a szépség megtartását, nehéz körülmények ellenére is. Teája kiűzi a részegség démonát is az emberekből, illetve megvéd az istenek haragjától (ezért viselni is lehet a testen). Valamivel anyagiasabb szempontból, a krizantémteának hűsítő, "jinesítő" tulajdonságot adtak, nyáron hűsítő italként fogyasztották, esetleg enyhe nyugtatóként, fejfájás enyhítésére, lázcsillapítóként, vagy általánosan betegségek megelőzésére. A teát magát a virág szirmaiból lehet főzni.
A IV. században importálták Japánban, ahol a 6 szirmú változata a császár szimbóluma lett, és akinek tiltására sokáig az átlagemberek nem is növelhették. Később a buddhista oltárakat díszítették vele, és a Nap általános jelképének számított.
A XIX. század közepén került át Európába, ahol sokáig a keleti egzotikum és különlegesség szimbóluma volt.
A latin neve a görög chrysos "arany, és az anthos "virág" szavak összetételéből jött létre.
A krizantémokat már Ázsiában is ősszel felajánlásként adták a holtaknak, a hosszú élet jelképeként, egy nagyobb ajándék részeként, mely ételt és italt is magában foglalt. Európában is megjelent ez a szokás, ám itt már a halált és az elmúlást jelentették. Olaszországban épp ezért temetési virágnak számított; a holtakkal kapcsolták össze, és szerencsétlenséget hozónak tartották. Tilos volt az otthonokba bevinni. Azt mondták, hogy ha bárkinek krizantémot adsz, az egyenlő azzal, mintha azt kívánnád, bárcsak meghalna.
A modern mágikus írások védelmező tulajdonságot rendelnek ezen virághoz. Azt tartják róla, hogy távol tartja a kóbor szellemeket, és magába szívja a negatív "rezgéseket". Épp ezért, a kertben nőve oltalmazza azt a gonosz szellemektől; olyan helyre ültetve pedig, ahol előzőleg valamilyen szerencsétlenség történt, felszívja az ott maradt negatív erőket. Hasonló céllal szét lehet szórni a virágait is egy olyan szobában, ahol előzőleg egy nagy veszekedés folyt, hogy elősegítse a felek kibékülését. A friss virágokat, szárral együtt, fürdővízbe is beteheted, hogy megszabadítsanak a rossz hangulatól, majd mielőtt kiszállnál a vízből, törd el a virágok szárait, hogy a beléjük ivódott negatív erőket is megtörd (egyébként a japán gésák is fürödtek krizantémszirmokkal megszórt vízben, igaz ők kicsit más céllal). Fogd egy darabját, és dörzsöld meg vele azt a testrészedet, mi fáj, vagy beteg, miközben azt vizualizálod, hogy a baj a növénybe száll. Végül dobd a virágot egy folyóba vagy patakba, és a panaszod is enyhülni fog. Azt is mondják róla, hogy senki nem hazudhat egy fehér krizantém jelenlétében.
Egy másik lehetséges megközelítés a krizantém mágikus használatára a virágok színein alapszik. E szerint, a különböző színű virágokat, különböző, a színüknek megfelelő varázslatokban érdemes alkalmazni. Lehetséges változatok erre a módszerre:
Piros - szerelem
Bordó - szenvedély
Fehér - igazság
Sárga - boldogság, bölcsesség
Arany - védelem
Narancs - energia, bőség
Bronz - boldog otthon
Lila - hatalom, védelem
Rózsaszín - barátság, szeretet
Források:
Judy Griffin: Flowers That Heal: Aromas, Herbs, Essences and Other Secrets of the Fairies
Ellen Dugan: Book of Witchery: Spells, Charms & Correspondences for Every Day of the Week
Diana Saltoon: Tea and Ceremony: Experiencing Tranquility
Maggie Keswick, Charles Jencks, Alison Hardie: The Chinese Garden: History, Art and Architecture
Dawn Campbell: The Tea Book
Christopher McIntosh: Gardens of the Gods: Myth, Magic and Meaning in Horticulture
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Charles Wei-Hsun Fu, Steven Heine: Japan in Traditional and Postmodern Perspectives
Jack Goody: The Culture of Flowers
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients
Sophia, Denny Sargent: The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tend Them
Ellen Dugan: Seasons of Witchery: Celebrating the Sabbats With the Garden Witch
Az őshazája Kína, ahol a hosszú élet szimbólumának számított. Ezen célra különleges szeszes italt is készítettek belőle, de a teáját is jónak tartották erre, vagy a szirmainak a fogyasztását, és egy különlegesebb módszer szerint, a virágain fejlődő harmatot gyűjtötték össze kis anyagdarabokra, és ezzel dörzsölték át az öregedéstől megóvni szánt testrészt. Jelképezte továbbá az őszt is, valamint a szépség megtartását, nehéz körülmények ellenére is. Teája kiűzi a részegség démonát is az emberekből, illetve megvéd az istenek haragjától (ezért viselni is lehet a testen). Valamivel anyagiasabb szempontból, a krizantémteának hűsítő, "jinesítő" tulajdonságot adtak, nyáron hűsítő italként fogyasztották, esetleg enyhe nyugtatóként, fejfájás enyhítésére, lázcsillapítóként, vagy általánosan betegségek megelőzésére. A teát magát a virág szirmaiból lehet főzni.
A IV. században importálták Japánban, ahol a 6 szirmú változata a császár szimbóluma lett, és akinek tiltására sokáig az átlagemberek nem is növelhették. Később a buddhista oltárakat díszítették vele, és a Nap általános jelképének számított.
A XIX. század közepén került át Európába, ahol sokáig a keleti egzotikum és különlegesség szimbóluma volt.
A latin neve a görög chrysos "arany, és az anthos "virág" szavak összetételéből jött létre.
A krizantémokat már Ázsiában is ősszel felajánlásként adták a holtaknak, a hosszú élet jelképeként, egy nagyobb ajándék részeként, mely ételt és italt is magában foglalt. Európában is megjelent ez a szokás, ám itt már a halált és az elmúlást jelentették. Olaszországban épp ezért temetési virágnak számított; a holtakkal kapcsolták össze, és szerencsétlenséget hozónak tartották. Tilos volt az otthonokba bevinni. Azt mondták, hogy ha bárkinek krizantémot adsz, az egyenlő azzal, mintha azt kívánnád, bárcsak meghalna.
A modern mágikus írások védelmező tulajdonságot rendelnek ezen virághoz. Azt tartják róla, hogy távol tartja a kóbor szellemeket, és magába szívja a negatív "rezgéseket". Épp ezért, a kertben nőve oltalmazza azt a gonosz szellemektől; olyan helyre ültetve pedig, ahol előzőleg valamilyen szerencsétlenség történt, felszívja az ott maradt negatív erőket. Hasonló céllal szét lehet szórni a virágait is egy olyan szobában, ahol előzőleg egy nagy veszekedés folyt, hogy elősegítse a felek kibékülését. A friss virágokat, szárral együtt, fürdővízbe is beteheted, hogy megszabadítsanak a rossz hangulatól, majd mielőtt kiszállnál a vízből, törd el a virágok szárait, hogy a beléjük ivódott negatív erőket is megtörd (egyébként a japán gésák is fürödtek krizantémszirmokkal megszórt vízben, igaz ők kicsit más céllal). Fogd egy darabját, és dörzsöld meg vele azt a testrészedet, mi fáj, vagy beteg, miközben azt vizualizálod, hogy a baj a növénybe száll. Végül dobd a virágot egy folyóba vagy patakba, és a panaszod is enyhülni fog. Azt is mondják róla, hogy senki nem hazudhat egy fehér krizantém jelenlétében.
 |
| Forrás |
Piros - szerelem
Bordó - szenvedély
Fehér - igazság
Sárga - boldogság, bölcsesség
Arany - védelem
Narancs - energia, bőség
Bronz - boldog otthon
Lila - hatalom, védelem
Rózsaszín - barátság, szeretet
Források:
Judy Griffin: Flowers That Heal: Aromas, Herbs, Essences and Other Secrets of the Fairies
Ellen Dugan: Book of Witchery: Spells, Charms & Correspondences for Every Day of the Week
Diana Saltoon: Tea and Ceremony: Experiencing Tranquility
Maggie Keswick, Charles Jencks, Alison Hardie: The Chinese Garden: History, Art and Architecture
Dawn Campbell: The Tea Book
Christopher McIntosh: Gardens of the Gods: Myth, Magic and Meaning in Horticulture
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore
Charles Wei-Hsun Fu, Steven Heine: Japan in Traditional and Postmodern Perspectives
Jack Goody: The Culture of Flowers
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients
Sophia, Denny Sargent: The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tend Them
Ellen Dugan: Seasons of Witchery: Celebrating the Sabbats With the Garden Witch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése