Bioregional Animism - Marcus R. McCoy:
"Nincs szükségünk semmire köztünk és a szellem között, csak a saját tudatunkra." - Primordial
Besom, Book, and Wand - Raven:
"Igen, a boszorkányok végeznek szerelmi varázslatokat. Igen, a boszorkányok végeznek gazdagság varázslatokat. És igen, a boszorkányok néha rontanak és átkoznak. Én csináltam már őket, a legtöbben már csinálták őket, és a legtöbbjük továbbra is csinálni fogja." - My Rant for Today
Scarlet Imprint - Peter Grey:
"Van egy másik kellemetlen történelmi tény, amit nem hagyhatunk ki. A boszorkány, vagy a sámán egy ambivalens személyiség. Ők tabukat törnek. Olyan helyekre járnak, ahová mások nem merik betenni lábukat, és csodával határos módon vissza is térnek róluk. Átkoznak és ölnek, csakúgy, mint ahogy gyógyítanak. Félned kellene tőlük." - A forking of paths
By Blood and Bone, by Staff and Stone -Eric Jeffords:
"Le tudják vajon majd vetkőzni a boszorkányok a sötétséget, hogy kilépjenek a fényre, és mindenki által szeretettek és elfogadottak legyenek? Én, személy szerint, nem gondolom. Mi a világok között járók vagyunk, akik élet és halál, valóság és álom között mozognak. Ha kilépünk teljesen a sötétségből, az egyet jelent az egyik felünk, az ösvényünk egyik felének, sőt, a lelkünk egyik felének az elvesztésével. " - Boundary Walker
Prehistoric Shamanism - Mike Williams:
"Sok hagyományos sámán tud átkozni is, a gyógyításon kívül. Számukra a betegség és a rossz szerencse gyakran a sötét sámánok ártó energiájának a hatása egy személyre, általában szellemnyilak által, amiket transzban küldtek ki. A nyilak kiszedése egy páciensből a sámántól gyakorlati tudást igényel azok létrehozásáról és kiküldéséről. A kivételük után sok sámán nem hezitál visszaküldeni őket a sötét sámánra, megátkozva az ártót, ahogy ő is megátkozott másokat." - Dark Shamanism: Embracing the Shadow
Kenaz Filan:
"Mindannyian találkoztuk már olyan emberekkel, akik az ördögöt látják minden szerencsétlenségben, és önmagukat mindenféle spirituális gonosztett áldozatainak képzelik. Néha ezek a félelmek mentális betegségekben gyökereznek, máskor pedig mély egzisztenciális unalomból. (Nincs is semmi olyan érdekes, vagy önkielégítő, mint egy Örök Kozmikus Gonosz céltáblájának lenni.)" - On Michael Harner II: Danger and Protection
Witch of the Forest Groove - Sarah Lawless:
"A boszorkányok már egyszerűen nem azok, mint régen. Mi történt a kecske feláldozásával, a vérében való megfürdéssel, majd ezután egy orgia tartásával?" - Quotes from a Witch's Life
A fenti idézeteket tájékoztatásként/érdekességként írod, vagy egyetértesz az íróikkal?
VálaszTörlésNem gondolom, hogy a kecske feláldozása bármiben is segít, vagy olyan erőket mozgósít, amelyek hosszú távon jót tesznek annak, aki elköveti.. Valahogy az az érzésem, hogy az embernek önmagában kell valamilyen módon megtenni az áldozatot, és aki erre nem képes, az áldoz mást a belső áldozat helyett. Nem tudom, hogy érthető-e, mire gondolok. Elfogadom azt, hogy bizonyos kultúrákban ez talán hasznos lehetett bizonyos célokra, de a mi jelenlegi tudatossági szintünkön szerintem ennél magasabb szinten és állat-testvéreinkre jobban odafigyelve kellene működni. Nem hiszem, hogy a boszorkányság azt jelenti, hogy vissza kell térni olyan régi rítusokhoz, amelyeket szerintem a kevésbé intelligens vagy spirituálisan kevésbé fejlett boszorkányok műveltek.
Az átkokkal kapcsolatban is sok kérdés merül fel, de már így is túl sokat rugóztam a kecske témán. Röviden azt gondolom, hogy az ember így szimplán és tudatos átkozás nélkül is nagy mélységeket és sötétségeket fedez fel magában, elég megbirkózni az önmagunknak-ártással (és itt nem szándékos dolgokra gondolok, hanem azokra a lelki önpusztításokra, amelyeket mindenki elkövet a félelemmel, lelkifurdalással, önutálattal, stb.), nemhogy még mások elátkozásának a terhét is viselni, és ezzel önmagunkat gyengíteni.
Én azt gondolom, hogy bármilyen spirituális gyakorlatnak és útnak a fény a célja, és ehhez természetesen bele kell gyalogolni a belső sötétségbe is, de nem mindegy hogy milyen szinten és mélységben (áthaladsz rajta, vagy átadod magad neki?). Én nem wicca utat követek, de a saját utamban is megtalálható a "nem ártás" törvénye, amit persze nem könnyű tartani, főleg, ha rájössz, hogy valójában mi mindent jelent (azon kívül, hogy nem csapjuk agyon a pókot, és nem esszük meg a társainkat:))
Elnézést az okoskodásért, de ez most kijött, az a kecskés rész mélyen érintett, nagyon nagyra becsülöm őket (élve) :)
Vera
Kedves Vera!
TörlésElőször is hadd jegyezzem meg, hogy én is, és az eredeti szerzője is a kecskés megjegyzésnek, viccnek szánta azt.
Amúgy több kultúra is gyakorolja manapság az állatáldozatok bemutatásának gyakorlatát, ami szent vallási cselekedetnek számít számukra (pl. voodoo hívők, de szibériai sámánok is). Hisz mi nagyobb ajándék lehetne egy isteni lénynek, mint annak a drága állatnak az élete, amin akár egy-egy család túlélése múlhat?
Átkozás szempontjából érdekes érveket hozol fel. Én nem vagyok ennyire saját lelkem tisztaságán aggódó típus. Ha a szeretteim élete múlna rajta, akkor én bármikor meghúznám a ravaszt, mind fizikai, mind mágikus értelemben. Alapvetően utálom az erőszak minden formáját, de attól még soha nem választanám a lelki békémet a számomra fontos emberek testi épsége felett.
Aztán, az én gondolkodásom igen eltér a Tiedtől (már ha még ez eddig nem lett volna nyilvánvaló). Egyrészt, én nem a saját lelki világommal foglalkozok, hanem azzal a világgal, ami körülvesz, ami egyszerre rettenetes és gyönyörű. Másrészt, az én utam "célja", már ha ezt a szót akarom használni, nem a fény, hanem sokkal inkább a valóság. Én nem a fényre vagyok kíváncsi, ami amúgy is, minél erősebben világít, annál sötétebb árnyékot vet. Én a sötétséget és a fényt is látni szeretném, nem csak a saját lelkemben, hanem a világ egészére vonatkozóan is.
És igen, a fenti írók kiemelt idézeteivel egyetértek.
Nyugodtan okoskodj, hisz biztos sokan egyetértenek a Te nézőpontoddal. Bizonyára többen, mint az enyémmel. :)
Üdv: Virág
Pont azért írtam most, mert régóta olvaslak, és nagyon sok mindenben szimpatikus a nézőpontod. Ha a kecskés rész vicc volt, akkor megnyugodtam, ezért is kérdeztem, hogy egyetértesz-e mindennel.
VálaszTörlésA szibériai sámánok meg a voodoo papok dolgával nem tudok mit kezdeni, ők egy teljesen más kultúra, ahol hagyománya és helye van ennek, az az én egyéni szoc problémám hogy egyetértek-e ezzel, vagy sem. Én azzal nem értek egyet, ha a mi kultúránkban akarja ezt valaki gyakorolni, nem véletlenül nem vagyunk szibériai sámánok. Tény, az ősmagyaroknál is volt fehérló áldozat, és akkor ennek is helye lehetett, de én még mindig azt gondolom, hogy az áldozatot belül kell meghozni, és nem más lények vére által. Utóbbi a könnyebb út jelenleg, a mi kultúránkban, ahol vehetsz kecskét és nem halsz éhen. Sámánéknál más a helyzet.
Az átkozásnál pont nem a saját lélek tisztaságára vonatkozó aggályokat hoztam fel, mert sejtettem, hogy az Téged nem érdekel annyira, ezért koncentráltam a sokkal praktikusabb nézőpontra, arra az irgalmatlan mennyiségű energiára, amit amúgy is elveszünk magunktól a sok kicsi "önátkozással" is napi szinten. Ha a családod élete múlik rajta, az persze más, de most perpillanat nem tudok elképzelni olyan szitut, ahol átokkal lehet megoldani a valós és életveszélyes problémát. Illetve de, mondjuk egy folyamatosan fennálló életveszélyes családon belüli erőszak esetén érteném, de én ott is inkább evilági:) megoldást keresnék első körben. (Mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok mindig bárányka, és én sem mindig jókívánságokkal gondolok azokra, akik ártottak nekem, de pl. ezek az emberek nem megbetegszenek (remélem), hanem eddigi tapasztalatok alapján idővel elhagyják az országot, és remélem, boldogan élnek, minél messzebb tőlem:) viszont nem örülök annak, hogy a gyűlöletemmel saját magamat gyengítem. És nem, nem nekem köszönhető a hirtelen népesség elvándorlás, kevés emberre haragszom:))))
Illetve még egy érdekes dolog az szerintem, hogy Te elválasztod önmagadat, a lelkivilágodat a világtól. A kettő (szerintem) szorosan összefügg. Ahogy Te változol belül, úgy változik körülötted a világ, ahogy Te elkezdesz nyitottá válni, úgy lesz egyre szebb, ha Te elkezdesz valódi örömmel és szeretettel fordulni egy növény felé, úgy kezd el ő egyre szebb virágokat hozni, vagy megszólítani Téged. Gondolom, Te sem láttad mindig azokat a dolgokat, amelyeket most, gyakorlás és sok belső változás kellett hozzá.
A valóság mint az út célja, jó kis kihívás, kérdés, hogy mi a valóság, és van-e objektív valóság a világban, ezen már sokat méláztam, mint ahogy az egyetemes igazság kérdéskörön is, vannak egyetemes alapok és törvényszerűségek, de azon belül a szubjektív valósággal szembesül az ember minden pillanatában, ezért szerintem a külső valóság sem elválasztható önmagunktól. Mint ahogyan az sem, hogy épp mit veszünk észre belőle (azt, ami fontos nekünk.)
Persze ettől most már horrorisztikusan egoistának tűnik a nézőpontom, és lehet hogy az is vagyok, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy nagyon a saját fejemben élek, és ezen a szűrőn keresztül tapasztalom meg a világot, ezért próbálom a szűrőt tisztítani, hogy minél tisztábban lássam.
Amúgy meg a fény nem biztos, hogy minden világban vet árnyékot, de ezt nem tapasztaltam, csak mások tanításaiból gondolom/tudom. Ebben a világban viszont szerintem is árnyékostól kell kezelni.
A fentieket viszont most tényleg nem okoskodásnak szántam, csak szerettem volna megvilágítani, hogy mire gondolok, és hogy nem biztos, hogy gyökeresen más a nézőpontunk, inkább más irányból közelítünk bizonyos kérdésekhez. Ok, azért van amiben eltérő, valóban:) Szóval inkább csak beszélgetni próbálok, nem vitatkozni.
Üdv,
Vera
Húha, hol is kezdjem!
TörlésA kecske és az átkok témát akkor nem nagyon fűzném tovább, ha lehet. :)
Az ártó mágiával az helyzet, hogy szerintem ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy megteszi-e vagy sem. Ám ha el tudja képzelni, hogy lenne olyan helyzet, ahol alkalmazná az ártó mágia módszereit, akkor ne azt mondogassa, hogy én úgysem ártanék soha senkinek, hanem ismerje el ennek is a lehetőségét.
Aztán, az biztos, hogy ha valami rosszat látok, akkor először én is a rendőrséghez, vagy más köznapi szervezethez fordulnék, ám sokszor ők sem tudnak tenni semmit. Ilyenkor jöhet a mágia, az ő kötéseivel, vagy ha kell rontásaival és átkaival. Szerintem.
De arról tényleg nem szabad megfeledkezni, hogy bármilyen szuper-fantasztikus otthonvédő bűbájt is vetünk ki, attól még mindig be kell zárni az ajtót kulccsal éjszakára. :)
Önmagamat és a lelki világomat az Univerzum részének tartom, ez egy olyan tény, amit tagadni nem lehet. De én ennek az óriási Univerzumnak csak egy nagyon kicsiny része vagyok, és őszintén szólva, az életet túl rövidnek tartom arra, hogy folyton saját magammal foglalkozzak, mikor annyi minden szép más dolog van körülöttem.
Ezenkívül, a világ nem lett szebb attól, hogy én nyitottabb lettem. A világ eredetileg is ugyanolyan gyönyörű volt, csupán én nem tekintettem rá megfelelően. Én úgy tartom, hogy az ember lelki világa nem fogja megváltoztatni a Természetet körülötte, de az változhat, hogyan viszonyul az ember a Természethez, és ettől a Természet is lassan barátságosabban fog az ember felé viszonyulni. Vagy akkor most alapvetően egyre gondolunk, csak máshogy fogalmazzuk meg?
Csak mert ha úgy vesszük, most tényleg egyről beszélünk, de a megfogalmazásod arra enged következtetni, hogy van különbség a kettőnk álláspontja között: én azt tartom, hogy pl. az, hogy a növények szép virágokkal viszonozzák a szeretetet és törődést a növény szellemének a saját döntésétől függ, nem pedig attól, hogy én mennyi szeretetet sugárzok felé (habár a két dolog természetesen nem teljesen független). Kérlek nyugodtan javíts ki, ha tévednék.
Abban teljesen egyetértek veled, hogy a világot bizony szűrőkön keresztül érzékeljük, és ezek közül talán legszembetűnőbb a saját személyiségünk. De attól én még hiszek abban, hogy az anyagi és a nem anyagi természetű világ az én és embertársaim tudata nélkül is létezne, és amelyről közelítőleg pontos információkat tudunk szerezni. A rózsa számomra egy szúrós növény lesz, számodra is, de még egy kínai kisgyerek számára is, sőt az a feltételezett földönkívüli is megállapíthatja, hogy vannak szúrós dolgok rajta, aki frissen látogatott el bolygónkra. :)
Bizony, az előfordulhat, hogy odaát egészen máshogy működik a "világítás", mint minálunk. Habár én már tapasztaltam árnyék nélküli fényt a saját szobámban is. De arra meg rá lehet fogni, hogy megváltozott tudatállapotomban a már feljebb emlegetett természetes szűrőim egyikének a tulajdonsága megváltozott. És akkor nem-e lehetséges az, hogy odaát is csak ilyen változást él át az ember, amit árnyék nélküliségként értelmez?
Végezetül, én nagyon szeretek értelmes emberekkel, értelmes dolgokról vitázni. Nem veszekedni, hanem intelligensen érvelni a saját elképzeléseink mellet. Az ilyen alkalmakból mindkét fél rengeteget tud tanulni. Szóval, nagyon várom válaszod! :)
Üdv: Virág
Szia,
VálaszTörlésVita ügyben teljesen egyetértek, most sem bírom ki azonnali válasz nélkül, reggel meglesz ennek a böjtje:)
Próbálok sorban haladni, szóval ártó mágia. A Te szemléletedet így megértem, és nem mondom, hogy én sosem ártok senkinek semmiben, egyszerűen csak hosszú távon ez a célom, mármint az ártás elkerülése. És itt nem rituális viaszbábu készítésre gondolok, hanem szimplán a gondolatokkal és szavakkal történő ártásra is. Konkrét igazi átokszerűséget egyszer sikerült alkotnom, közel 20 éve, elhagyott kiskamaszként. A rémes az, hogy vagy az átok működött, vagy az illető volt nagyon peches, ez már sosem derül ki, de utána valamiért rájött, hogy kedvel engem, és évekig nekem panaszolta el minden baját, sok volt neki. Ebben az értelemben visszaszállt az átok:) Azóta simán csak elhagyják az országot azok az emberek, akiken sokat utálkozom, mindenféle rituális cselekedetek nélkül, viszont úgy tűnik, annyira makacsul ragaszkodom a haragomhoz, hogy ezek a belső negatív mantrák is működnek. Viszont ez a harag nem nekik okoz gyomorgörcsöt és rossz érzéseket, hanem nekem. (Kevesek iránt érzek ilyet, de akkor kényszeresen rugózom rajta, ezen dolgoznom kell még:)) Viszont a legnagyobb gyűlölködés közepette is van egy olyan fék, hogy amikor valami nagyon negatív dolog jut az eszembe, rossz kívánság szintjén, akkor észbe kapok. Ezért nem tudom elképzelni mostani fejjel, hogy előre megfontolt szándékkal és higgadt fejjel valami nagyon nagy bajt kívánjak másnak, és tegyek is ezért, hogy ezzel megoldjak egy helyzetet. Maradjunk abban, hogy én nem is szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, másoknak pedig a lelkiismeretére van bízva az, hogy mit csinálnak, de azt hiszem elég vékony a határvonal az életveszély elhárítása és a kevésbé indokolt önbíráskodás, vagy szimpla hatalmi kísértés között. Ezért nem hülyeség a wiccáknál a ne árts törvénye, ha megnézed, hogy mennyi félbolond rohangál elfojtott frusztrációkkal, akkor nem árt valamilyen határt húzni, vagy ha szintén megnézed az én gyermekkori vuduzásomat, amit tökéletesen agyatlan tinédzserként hajtottam végre, na ott sem ártott volna egy tanítói pofon. Ott egyszerűen nem volt jogos az átok, ezt felnőtt fejjel tökéletesen látom, viszont abban az életkorban kb kinyírtam volna szegény csapodár gyereket, ha módomban állt volna. És valószínűleg a mai napig iszonyú teher lenne rajtam is ez, tehát magamnak ugyanúgy ártottam volna. Szóval én ezt az átok dolgot életkorhoz/iq teszthez kötném, és utána kezdjen csak mérlegelni az illető:)
Az Univerzum és a világ szépsége ügyében sok szempontból ugyanarról beszélünk. És szerintem a dolgok objektív szépsége azért nem "számít" normál esetben, mert hiába próbálod meg egy súlyosan depressziós embernek megmutatni a világ tényleges szépségét, ő nem fogja látni. Neked gyönyörű, mert él és lélegzik és örömet áraszt minden, neki meg mondjuk az egészből csak egy halott fa tűnik fel. Egy víziszonyosnak hiába próbálom elmondani, hogy a tenger csodás és tökéletes. De ha épp ritka pocsék napom van, akkor én sem veszem észre hogy valami szép. És abban viszont hiszek, hogy a szeretetteljes figyelmemmel energiát adok a környezetemnek, és ezáltal az valamilyen módon szépül, gyarapodik, stb. Hatok rá, és erre reagál, mert nem vagyunk függetlenek egymástól, sőt. Persze az a virág döntése, hogy a szeretetemért virágzik, de ha naponta belerúgnék egyet a cserepébe, és közölném, hogy milyen ronda, akkor valószínűleg úgy döntene, hogy nuku virág:) (És egy érdekes aktuális téma: befogadtam egy macsekot, akinek meghalt a gazdija, a többiek mellé, és azóta pusztulnak szegény növényeim, mert annyi figyelmet és energiát igényeltek a macskák így megnövekedett létszámban, hogy nem maradt szegény növényekre..)
Magyarán ők önálló entitások persze, de szerintem azért vagyunk, hogy egymást segítsük és támogassuk, illetve részben függünk is egymástól, sőt, leginkább mi függünk a növényektől. Viszont önálló entitásként máshogy működnek, mint mi, és talán közvetlenebbül reagálnak a figyelemre/energiára/szeretetre.
És persze, a világ létezik Nélküled is, csak a te szempontodból a Nélküled létező világ nem releváns, hiszen a létezésed nélkül nem érzékeled és tapasztalod azt. De nem, nem hiszem azt, hogy az egész világ az én fejemben létezik:)) Egyszerűen csak nem tudom kivonni magam a képből, hiszen saját magamon keresztül tapasztalom meg. Persze tudom, hogy ebben a formában mondjuk jó esetben 50 évet töltök még itt, és utánam is itt lesz minden, és törekszem arra, hogy ne hagyjak magam után kuplerájt.
VálaszTörlésA rózsás példa azért érdekes, mert valóban szúrós növény, teljesen objektív módon az, viszont nem is ez a kérdés, hanem az, hogy amikor meglátsz egy rózsát, akkor mi jut eszedbe róla? Az illat, a szerelem, a tüskék, a gyermekkorod kertje, valami örömteli, vagy valami szomorú. Itt kapcsolnak be a szűrők. Ha kapsz egy szál rózsát a szerelmedtől, akkor eszedbe sem jut a tüske. Ezt próbáltam leírni a szubjektív valósággal. És innentől ha ugyanazt a rózsát 5 ember nézi, mind az öt ugyanazt látja, de mégsem, mert teljesen más érzéseket vált ki belőlük. (Pl. nekem a tüske utolsó asszociációként jut eszembe a rózsáról, viszont a csipkebogyónál ez az első, meg a rettentő, vad szaporodási hajlama a kertben, és utolsóként jut eszembe, hogy milyen csodás a virága tavasszal..)
Az a fajta fény amire gondolok túl van a fény-sötétség kettősén, túl van a dualitáson, és mire megtapasztalja az ember, addigra a szűrőket is levetkőzi. Hú ez piszok nagyzolósan hangzik, nem voltam még ott, ha lettem volna, akkor nem itt irkálnék, hanem épp vízen járnék, vagy ilyesmi.:) Szóval ez nem a sámánutazások világa. Nem vagyok hozzáértő, de valahogy úgy könyveltem el a jellegük miatt, hogy a sámánutazásokat (az én fogalomtáram szerint) asztrális világokba teszik, ahol még simán működik a dualitás, az árnyék, a szűrők. És biztosan ott is megtapasztalható helyenként valamilyen árnyéknélküliség. A szobád estében érdekes ez az árnyék nélküli fény, mi volt a tudatállapot változás oka? Ennek a továbbgondolásához (szűrők tulajdonságának megváltozása odaát) most egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy nem megy, muszáj aludnom, mert már a betűket is keverem. Ezen majd holnap agyalok:)
Üdv,
Vera
Az ártó mágia témában megint okosan fogalmaztál. A "ne árts" törvénnyel persze én még mindig nem értek egyet. Egyrészt, aki akar, az így is, úgy is ki ártani fog, legyen érvényben bármilyen szabály. Másrészt, nem érzem szükségét annak, hogy mindenféle morális kérdésben be legyen szabályozva az ember amúgy is túlszabályozott világunkban. Helyette inkább arra kéne felhívni a figyelmet, hogy csak azért, mert a rendőr nem tartóztathat le egy kis átkozódás miatt, még a hatásai ugyanúgy megvannak, és tartósabbak, mint mondjuk egy hasba szúrt késnek.
TörlésMeg én azt vallom, hogy az az ártás/nem ártás felőli döntés saját értékeink alapján legyen meghozva, nem pedig külső nyomás miatt. A kis tinik meg had próbálkozzanak, túl nagy kárt nem tehetnek (lévén nem hiszem, hogy elég gyakorlatuk lenne egy rendes működő átok kivetéséhez), és a legtöbbjük legalább egy életre megtanulja, hogy miért is nem érdemes ilyesmivel játszani. Bizony, én elég kegyetlenül tudok gondolkodni néha.....
A világ szemléléséről írtak egy vitát juttattak eszembe, amit egyik kedvenc boszorkány könyvíróm Facebook oldalán olvastam. Ott is hasonló volt a kérdés, mi szerint ha az emberek eltűnnének, akkor a világ is értelmetlen lenne, hiszen akkor emberi szempontból már nem lenne értelme a világnak (lévén nincs, aki megtapasztalja). Ez volt legalábbis az vitázó álláspontja, míg a boszorkányomé az, hogy a világ attól még menne tovább, különösebb változás nélkül. Nem meglepő módon, én a boszorkánnyal értettem egyet. És most is hasonló a helyzet. Értem a szempontodat, de nekem attól még ez így elfogadhatatlan marad számomra. Hiszen alapvetően mind egy nagy egész apró sejtjei vagyunk. Az én szempontomból tekintve pl. nem létezik az a személy se, aki tegyük fel kitalálja, hogy ledob egy bombát Budapestre, de attól még a döntése nagyon is releváns az életem szempontjából. Egy igen bonyolult és összetett rendszerben élünk, melynek, méretünknél fogva, csak igen kis részét érzékeljük, de ez attól még nem jelenti azt, hogy más (kisebb, vagy nagyobb) részei nincsenek ugyanolyan nagy hatással ránk.
A fényről pedig: én nem hiszem, hogy az, amit az általad szűrőknek nevezett dolgok levetkőzése után meglelhetünk pont a fény lenne. Lehet, hogy szimpla emberi fény=jó beállítottság miatt annak írják le, de szerintem mindaz, amit erről azok mondanak, akik onnan állítólag vissza is jöttek már jócskán megszűrődött. Meg, ha nincsenek szűrőink, akkor elvileg egyéniségünk sincs, tehát megszűnünk létezni, mint egyéni személyiség, többé már nem önmagunk vagyunk, hanem az őskáosz el nem különült részei.
A sámáni utazás természetéről pedig most hadd ne kezdjek el magyarázni, mert azt szerintem meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megértsük.
A tudatállapot változás oka a transzba lépés volt, vagy a tiszta álmodás.
Üdv: Virág
Szia,
Törlésigen, átok témában értelek, akkor leegyszerűsítve azt mondom, hogy az lenne az ideális, ha mindenki kapna értelmes gondolkodást a Jóistentől, és jó morális alapot a családjától és a tanítóitól, és akkor mindenki tudná ezt értelmesen mérlegelni, szabályozás nélkül, és még így is a saját kárán tanulva. Az ideális dolgok viszont ritkák:)
A világ persze hogy működne nélkülem is, ezt hangsúlyoztam, és az egymásra hatással is egyetértek. Én egyszerűen arra próbálok kilyukadni, hogy amikor a valóság megismerését írtad le célként, akkor szerintem az ebben a fizikai világban Általad megismert valóságot nem lehet elvonatkoztatni a saját lelkedtől, hiszen Te ismered meg. (Most az első kommentedre utaltam vissza.) És persze, millió dolog hat rád, amiről nem is tudsz, de azok is a Te valóságod részei. És ugyanez a valóság számomra teljesen más. És ha megnézed akár csak Schrödinger macskáját, Te is visszahatsz a saját tudatoddal a valóságra, már annak megfigyelésével is. Viszont az, hogy emberiség nélkül működne a föld nem azért nem kérdés, mert nem működne (valószínűleg még jobban is, mint most), hanem azért mert nem ez van. Itt vagyunk, és ennek megvannak az okai, tehát praktikusan a másik opció (hogy nélkülünk is működik) nem számít, mert nem az van. És amikor itt valóságról írtam, akkor mindig a fizikai valóságra gondoltam.
Én azért nevezem fénynek, mert az általam olvasott - az én utam szerinti - tanításokban is használják ezt a kifejezést, sőt, többször hangsúlyozva úgy írják le a meditációban történt nagyon magas szintű megtapasztalásokat, hogy egy adott dolog milliónyi nap fényével sugárzik. Ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy ez nem az általunk megszokott fény, hiszen milliónyi nap fényében mi nem is tudnánk létezni. De ezek azok a dolgok, amelyek megnevezhetetlenek, és ha megpróbálod az ott megtapasztalt "valamit" leírni, akkor gondolom ezzel tudod közelítőleg bemutatni, bár ez is felfoghatatlan. Minden nagy út tanításaiban megjelenik egyébként a fény kifejezés, szerintem nem véletlenül.
A nagy mesterek egy időben tudnak emberként személyiségként létezni, és ezzel párhuzamosan az el nem különült részt, egységet megélni, ha befele pillantanak. De ez nem túl gyakori:)
Az Őskáoszt hogy érted? A klasszikus módon, mint a teremtés előtti üres vagy rendezetlen állapotot, melyből megteremtik a kozmoszt? Vagy úgy mint teremtő ősenergiát? (Akit én mondjuk Istennek nevezek?)
A sámáni utazás nekem a leírt megtapasztalások alapján (Pl. J. Halifax: Sámánhangok) alapján tűnik (az én fogalomrendszerem szerint) asztrális világokban történő jövésmenésnek, a tiszta álmodás biztosan az. Amit én tapasztaltam ezzel kapcsolatban, azt valószínűleg Te a fejemben zajló eseménynek definiálnád, és nem is gyakoroltam különösebben sokszor, így az alapján nem akarok véleményt formálni.
Üdv,
Vera
Először is bocsánat a megkésett válaszért, a tegnapi napom igen zsúfolt volt....
TörlésAztán. Az ártó mágiáról még annyit megjegyeznék, hogy én alapvetően a boszorkányság gyakorlatában nem értek egyet ennek a mágiaformának a tiltásával. A többi mágiával foglalkozó vonal felőlem azt állít magáról, amit akar, és olyan szabályokat hoz, amilyeneket akar. Aki csak azért fordul a mágikus hagyományokhoz, hogy elnyomott helyzetében valamilyen hatalomra tegyen szert, az előbb-utóbb így is, úgy is bele fog esni valamilyen etikailag megkérdőjelezhető gyakorlatba, tiltások ide vagy oda.
Ideális megoldás úgy sincs erre a problémára sem, mint oly sok másra. De én akkor is a szabad döntéshozatalt fogom támogatni mindennemű szabály ellenében. Már csak azért is, mert én nem tartom magam hülyének, és nem tartom szükségesnek, hogy mások hozzák meg a döntéseimet helyettem.
Hmmm, valóság. Ha a fizikai valóságról beszélünk, akkor végképp bajban vagyok. Mármint, én hiszek a tudományokban, az biológiában, fizikában, csillagászatban és a többiben, és inkább felőlük szeretem megközelíteni a dolgokat, mint a filozófia szempontjából. Ott van pl. a fény, ami viselkedhet hullámként és rezgésként is, attól függően, hogy hogyan is vizsgáljuk. De ismerjük ezt a tulajdonságát, és attól még, hogy egy kísérlet során megfigyeljük, amint éppen rezgésként mutatkozik meg, mi tudjuk, hogy hullám is ugyanúgy lehet belőle. Amikor ránézek egy rózsára, és elsőre a szirmai színe tűnik fel, azzal is tisztában vagyok, hogy óvatosan kell megfognom, mert tüskéi is vannak. A türkiz színt láthatom inkább kéknek, mint zöldnek, de az attól még mindig ugyanazt a fényspektrumot fogja jelenteni. És még sorolhatnám.
A fény témájában újra visszacsatolnék arra, hogy én boszorkány vagyok. Engem nem csak a fény érdekel, hanem a sötétség is (sőt, az talán még jobban). És természetesen a fény jelenik meg az emberek fejében, mint legmagasabb szintűnek képzelt "valami", ebben semmi meglepő sincs. A legmagasabb szinthez ugyanis hozzákapcsolnak egy csomó olyan képzetet, amit alapvetően már az ősember is a fénnyel kapcsolt össze. Gondolom nem kell magyaráznom, a nappal + fény + lát az ember = biztonság (jó), és az éjszaka + sötétség + nem lát az ember = életveszély (rossz) asszociációkat.
A nagymesteres dolgot azért még mindig furcsának érzem. Már csak azért is, mert ugyan honnan tudja valaki, hogy ki az igazi nagymester? Mert az emberek fantasztikusan tudnak hazudni is....
Az Őskáoszt én alapvetően a Nagy Bumm előtti állapottal szoktam azonosítani. Ebből nem teremti meg senki a kozmoszt (mert ez egy teremtő létezését vonja maga után, ami nekem túl keresztény), hanem egy természetes folyamat révén elkezd tágulni. Ez nem teremtő ősenergia, Isten meg mégannyira se. Egy természetes összesség "csupán", mely nemes egyszerűségében is leírhatatlanul bonyolult és csodás.
A sámánutazások az "asztrális világokban történő jövésmenésnek" való leírása bevallom, kicsit érzékenyen érintett. Főképp, mivel én a manapság divatos asztrálutazás szó alatt értek ilyesmit, míg a sámán utazása a túlvilágba egy szent kötelesség, amit nem ezért tesz az ember, hogy hú de baró dolgokat lásson, hanem azért, hogy tanuljon, gyógyítson, vagy valamit a közösségének biztosítson. De most szerintem túlreagálom az egészet, bocsánat.
Mindenesetre, a tiszta álmodás sem feltétlenül ilyen "jövésmenés", többek között azért sem, mert az ember alatta nyugodtan maradhat a földön is. ;)
Amúgy szörnyen érdekesnek találom, hogy pont Te vagy az, aki eddig folyamatosan az emberi objektivitás ellen érveltél, és közben, míg a saját véleményedet véded, oly sokszor utalsz könyvekben olvasott dolgokra. Na, nem mintha ezzel bármi baj lenne! :)
Üdv,
Virág
Szia,
VálaszTörlésA jövésmenés kifejezés miatt elnézést, ezt humoros megfogalmazásnak szántam, csak hülyén néz ki a sok szmájli egy kommentben. Pont az asztrálutazás kifejezést akartam egyébként elkerülni, illetve a helyszínt próbáltam ily módon definiálni, hajlamos vagyok amúgy komoly témákat elkomolytalankodni, csak élőben ez látszik a fejemen, ezért nem sértő, abba nem gondoltam bele, h írásban az lehet.
A könyvekre azért hivatkozom, mert elfogadom, hogy sok minden van, amit mások már láttak-megtapasztaltak, én pedig nem, és ha hitelesnek érzem, és/vagy több forrásból hallom, akkor beépítem a saját ismeretanyagomba. Aztán hátha egyszer én is tapasztalom majd. Vagy rájövök, hogy még sincs igaza az írónak.. Illetve visszautalva a Sámánhangokra, kicsi az esély, hogy lehetőségem lesz a világ többtucatnyi pontján élő sámánokkal leülni egy eszmecserére, hacsak nem egy jólsikerült asztrális jövésmenés közben valami nemzetközi sámán meetingen:) Így maradnak a könyvek.. Te sem veted őket tűzre szerintem, pedig minden könyv rengeteg szubjektív gondolatot tartalmaz, az író szemszögéből tekintve a dolgokat..
A nagy mestert én külön írtam, tehát nem egy rend nagymesterére gondolok, hanem arra a kevés tényleg nagy mesterre, akik az emberiséget segítik.. Tényleg sok a hazugság, és tényleg a megtapasztalás ad bizonyosságot. Ezzel meg vagy találkozik az ember, vagy nem. Vagy úgy gondolja, hogy neki szükséges egy szellemi vezető, vagy nem érzi annak, és a saját útját járja. Én az első kategóriába tartozom, de nem vitatkozom azzal, ha valaki máshogy vélekedik.
A teremtőt összehozni a kereszténységgel viszont számomra kicsit mulatságos, erre nem is tudok mit mondani, illetve tudnék, de az hosszú lenne. Címszavakban sumérok, egyiptomiak, india, aztékok, vagy akár az ősmagyar egyistenhit. Az más kérdés, hogy a keresztények is ezekből mazsoláztak, de akkor is ők voltak később..
A nagy bummos dolgot nem értem, innentől teljes zavarban vagyok, mert ez a klasszikus materialista szemléletnek tűnik, viszont akkor hova utazik az ember sámánutazáskor, vagy mije utazik az embernek? Hiszen a klasszikus materializmus csak a test és a fizikai világ létezésében hisz, a Te írásaid alapján viszont ez csak egy része a világnak, viszont ebben az esetben nem tudom hova tenni, hogy hogy áll össze a világképed. Próbálok randa módon skatulyázni a következő példákkal, de akkor pl inkább úgy gondolkodsz, mint a szibériai sámánok, természethittel és szellemekkel, alsó- és felső világgal, szemben mondjuk az észak-amerikai sámánok teremtő istenhitével, persze ott is vannak szellemek, stb? Ezen nem vitázni szeretnék, csak próbálom megérteni, mert így nem áll össze. (Persze elhiszem én hogy volt nagy bumm, csak szerintem nem magától. Az olyan irracionálisnak tűnik, minden ok és szándék nélkül kizárólag a véletleneken alapulva létrejön egy ilyen komplex világ, még komplexebb értelmes élőlényekkel. És akkor az is kérdés, hogy a nem anyagi világok milyen módon jöttek létre. A lélekről nem is beszélve..)
VálaszTörlésA fény kérdéshez nem tudok többet hozzátenni, szerintem több van mögötte, mint ősi ösztönös vonzódás, de ezt nem tudom racionálisan alátámasztani. A sötétség meg sötétség. Valószínűleg mindketten másra asszociálunk ezekről a fogalmakról, én azt gondolom, hogy mindkettőnek ugyanolyan jelentős szerepe van az életünkben, és életszakasztól függően vonzódunk egyikhez-másikhoz, ami sokszor azzal jár, hogy elutasítjuk az ellenpólust, ahelyett h megpróbálnánk oldani a polaritást. Az ember nem szívesen néz szembe az árnyékával, viszont az sem jó, ha csak azt látja magából, mert akkor belecsavarodik. Ugyanez a világ szemlélésére is vonatkozik.
A fizikai világ ecsetelésénél és megtapasztalásánál meg szerintem valahol nagyon elbeszéltünk egymás mellett, mert már magam sem értem, hogy mire próbálunk kilyukadni az erre vonatkozó vitában:)) Itt asszem csak távolodnak az álláspontok.
Az átkos beszélgetés kapcsán pedig egészen érdekes dologra jöttem rá, úgyhogy már ezért is nagyon hasznos volt végiggondolnom.
Amúgy ha egy kívülálló belenéz ebbe a vitába, akkor hülyére röhögi magát, egy boszorkány, meg egy izé.. mondjuk "spirituális jövősmenős" vitatkozik kvantumfizikán meg a racionalitáson, illetve az objektív világkép létezésén.
Megint sikerült hajnalig itt ragadnom, üdv,
v
Szió!
VálaszTörlésMegint jócskán megkésve válaszolok, és még rövid is leszek, szóval bocsánat!
A könyveket természetesen én sem vetem meg, ha pl. történelemről vagy csillagászatról van szó. De teljesen más a véleményem a különböző világmagyarázó, vagy erre törekvő könyvekről. Egyrészt nem hiszem, hogy bármilyen emberi magyarázat is helyesen le tudná írni az univerzumunkat. Másrészt, ilyen témában emberi tanítóknak egyszerűen nem hiszek (És ezzel azt hiszem az humán szellemi vezetőkről való véleményemet is elmondtam :))
A teremtő témában azt mondanám, hogy az özönvíz története is sok mitológiában jelen van, de ettől még az nem történt meg (persze nagy áradások vagy cunamik akkor is lehettek, amiket így írtak le később).
A magyar egyistenhitről meg még annyit, hogy ezt sem tudjuk biztosra, hisz ha csak egy istenben hittek, akkor mi a szöszért örvendett Boldogasszony néven Mária oly nagy tiszteletnek? Ha pedig ő tényleg egy istennő volt, akkor máris nem egyistenhitről beszélünk.....
A nagy bumm egy természetes folyamat, melyet még csak manapság kezdenek felfedezni igazán a tudósok. Nemrég pl. bejelentették, hogy az általunk ismert univerzum, melyben élünk, a jövőben valamikor azért fog megszűnni, mert mellette egy másik univerzum születik, és a kettő ütközése megsemmisíti mindkettőt. Nem vagyunk mi olyan egyediek, mint azt szeretnénk hinni. Annyi csillagrendszer van a galaxisokban, csak hány másik bolygón lehet még élet, sokkal intelligensebb is, mint a miénk, nem is beszélve a multiverzumok mostanság biztosra mondott létezéséről....
Én úgy tekintem, hogy alapvetően a lélek és az anyagi szoros kapcsolatban él. Animista gondolkodású vagyok, tehát számomra mindennek lelke van, legyenek azok a Hegyem, a macskám, a növényeim, vagy az általam annyira kedvelt fekete lyukak. A túlvilág pedig számomra egy igen komplex és változékony valami, ami a mi világunkkal szoros összeköttetésben van (és nem szoktam részekre osztani). Átjárás van a kettő között, tehát átfedés is van közöttük, és míg a túlvilág alapvetően lelki természetű, addig a "mi oldalunk" anyagi. Ha a kettő találkozik, akkor egy lélekkel rendelkező valami/ki születik.
A tudomány és a materialista szemlélet csak a fizikai oldalt próbálja leírni, de ez nem teszi helytelenné a megállapításait, vagy értéktelenné egy, a szellemi oldallal foglalkozó ember számára.
Én személy szerint visszautasítom a teremtő gondolatát. Inkább azt vallom, hogy hiszek a természet erejében, és a nagy számok törvényében: ha eleget próbálkozik az ember, akkor valami "jó" is ki fog sülni az egészből. :D
Üdv: Virág