A Hold lehúzása

Az ókorban nagy hírességnek, vagy inkább hírhedtségnek, örvendtek a mai Görögországhoz tartozó Thesszália varázslónői, boszorkányai. Az emberek többféle mágikus erőt is tulajdonítottak nekik, a szerelmi varázslatoktól a nekromanciáig. Olyan hatalmasnak is képzelték őket, hogy parancsolni tudtak az égi jelenségeknek, az esőnek, a Napnak, de leginkább emlegetett képességük a Hold égről való lehúzása volt. Később, a római időkben pedig már a nagy erejű boszorkányok alapvető jegye lett ez a mozzanat.

A Hold lehúzását általában szó szerint értették, vagyis ilyenkor a Holdnak a földre kellett kerülnie, vagy legalábbis a közvetlen közelébe. Egyes elbeszélések arról is beszámolnak, hogy ilyenkor az égitest elhalványodik, elsötétül, vagy pedig vörös színűvé válik. Sokan ezért is gondolák, és gondolják ma is, hogy ezzel a történettel csak a holdfogyatkozásokat akarták magyarázni az emberek, hiszen akkor is hasonlóképpen viselkedik a Hold. Más ókori szerzők és filozófusok csak egy szemfényvesztő trükknek írják le a szertartást, amivel a tudatlan embereket próbálják becsapni a kuruzslók. Bármi is volt pontosan a Hold lehúzása, több írás is megemlíti, hogy nagy árat kellett fizetni érte. A gyakorlóinak vagy egy családtagot kellett elveszteniük, vagy a szemeiket és a lábaikat. Mindennek ellenére a rítus nagy népszerűségnek örvendett, legalábbis mint irodalmi művek fő mágikus mozzanata. A drámákban és elbeszélésekben megjelenő boszorkányok sokszor ezzel a szertartással mutatták be erejük nagyságát. Lucanus (39-65) egy művében például a boszorkány szereplő lehúzza a Holdat az égről, hogy az halált hozó nedvét, habját (virus lunare) a növényekre engedje. Ezt aztán összegyűjti, és később egy halott katona nekromantikus feltámasztásához használja. Ez a nedű más íróknál is megjelenik, csak éppen már az erotikus mágia hozzávalójaként, nekromancia helyett.

Amit viszont fontos megjegyezni, hogy a Hold lehúzásáról, mint mágikus rituáléról, nem maradt ránk egyetlen leírás sem a régi varázsszövegekben. A rá vonatkozó információink különböző irodalmi művekből származnak, vagy itt-ott elejtett utalásokból, gyakran olyan emberektől, akik épp azt akarták bebizonyítani, hogy a Hold lehúzása csak egyszerű szemfényvesztés.  Ennek tudatában három lehetőség vázolódik fel erre a rítusra vonatkozóan. Az első szerint, ez az egész csak egy nagyon kedvelt pletyka volt, mely semmi számottevő, valós alappal sem rendelkezett. A második szerint, létezett valamiféle Hold lehúzási gyakorlat, ám az tényleg csak a show-műsorok trükkjeinek a szintjén élt. A harmadik lehetőség pedig az, hogy volt egy komoly, orális hagyomány, mely gyakorolta a Hold lehúzását (valamilyen rituális formában), mint mágikus módszert, és mely soha nem lépett be az írni-olvasni tudó emberek tanult mágikus gyakorlataiba. Az első variációt én szívem szerint kizárnám, tekintve, hogy milyen sokáig fennmaradt ez az elképzelés: már ie. 7. században is tettek erre a szertartásra utaló futó említést, később pedig még keresztény írók is azt próbálták bizonygatni, hogy az egész csak szemfényvesztés. És azt sem hiszem, hogy komoly filozófusok időt és energiát fektettek volna valami olyasmi cáfolásába, melynek nem volt valamiféle gyakorlati alapja. A másik két opció viszont nem zárja ki egymást teljesen. Előfordulhatott az is, hogy egy nagy orális mágikus hagyománnyal rendelkező vidék sajátos trükkjéről volt szó csupán, mellyel a könnyebben befolyásolható embereket akarták lenyűgözni, miközben "valós" mágiát is végeztek.

A Hold lehúzása a 20. században új értelmet kapott Gerald Gardnernek, és a wiccának köszönhetően. Gardner eredetileg egy szép szertartást alkotott, melyben a főpap egy szöveg segítségével a főpapnő testébe "húzza le" az Istennőt (akinek az egyik fő jelképe a Hold), ezzé elérve, hogy az istenség egy időre megszállja emberi szolgálóját. Aztán, ahogy a wicca egy könyvből megtanulható vallás lett, és megjelentek az önbeavatott boszorkányok, ez a szertartás is egy újabb arculattal bővült. Manapság már sokaknak csupán a Hold "energiáinak" a megidézését, azok emberi testbe való fogadását jelenti a Hold lehúzása. 


Források:
Erica Reiner: Astral Magic in Babylonia
Paul Allan Mirecki, Marvin W. Meyer: Magic and Ritual in the Ancient World, Part 4
Daniel Ogden: Magic, Witchcraft, and Ghosts in the Greek and Roman Worlds: A Sourcebook
Ronald Hutton: Triumph of the Moon