2014. június 25., szerda

"Eszközlista" kezdőknek

Varázspálca, üst, athame, boleen, pentákulum, kelyhek és kardok. Sok könyv úgy mutatja be ezeket az eszközöket a kezdőknek, mintha mindre szükség volna a legkisebb mágikus munkához is. Az igazi probléma azonban abban rejlik, hogy az út elején járók még nem rendelkeznek teljesen kialakított egyéni gyakorlattal és elegendő tapasztalattal, így általában ezeket a leírásokat követik. Pedig a könyvek ilyen szavai nem tükrözik a valóságot. Egy boszorkánynak ugyanis csak olyan eszközökre van szüksége, amelyeknek gyakorlati hasznát is veszi a munkája során. Épp ezért, a könyvek általános módszerével ellentétben, én most egy gyakorlatiasabb rendszert szeretnék felvázolni, amely azon alapszik, hogy általában a munkák során milyen alapvető feladatok ellátását biztosító tárgyakra van szükség.


Egy szertartás során általában mindig szüksége van a boszorkánynak olyan tárgyakra, melyek folyadékok, növényi részek, áldozatok és egyéb hozzávalók "felszolgálására" alkalmasak. A jól ismert eszközök közül ezt a funkciót láthatják el az üstök és a kelyhek, de gyakorlatilag bármilyen, a célnak megfelelő edény (tál, tányér, pohár, kancsó, váza, stb.) használható. Ezen kellékek anyaga alapvetően nincs meghatározva (üveg, fém, porcelán, kerámia, stb.), de azt azért érdemes figyelembe venni, hogy amit tárolni akarunk, és az, amiben tárolni akarjuk, ne tudja károsítani egymást (pl. amibe folyadékot teszünk, az legyen vízálló míg, amibe az izzó szenet tesszük, legyen hőálló). Persze az sem árt, ha ezek az edények ízlésesen díszítettek, hogy a szertartási munkáinkkal a szépérzékünk is békében legyen.

Gyakran alkalmaznak a rituálék során olyan eszközöket, melyek fő funkciója a "mutogatás", hogy kissé szabadosan fogalmazzak. Az ilyen eszközökkel rámutatunk bizonyos dolgokra, ezáltal kiválasztva őket bizonyos funkciókra, míg a modern írások szerint a segítségükkel "energiával töltünk fel" tárgyakat. A körök kivetésénél is nagy szerepet szoktak játszani, mivel az ő segítségükkel szokás felrajzolni a kör határvonalát - akár fizikailag, akár metaforikusan. Ilyen szolgálatot tesznek a varázspálcák, az athamék, a kardok és a rituális botok. Ám ha a boszorkány nagyon meg van szorulva, esetleg nem olyan válogatós, vagy csak nem érzi szükségét ilyen eszközöknek, egy kinyújtott ujj vagy kéz is el tudja látni ezt a feladatot, az erdőkben járva pedig egy lehullott száraz ág is megteszi.

A legtöbb oltáron szerepel egy, sőt akár több szellemet, istenséget, vagy bármi egyéb, a boszorkány által imádott lényt jelképező tárgy. Ilyenek az istenek szobrai (ritkábban képei), a fétisek, állati csontok, növényi részek, stb. A kezdőknek azt tudnám ezekkel a kultikus tárgyakkal kapcsolatban javasolni, hogy próbáljanak türelmesek lenni. Nem kell rögtön megvenni az első nagyon "ütősen" kinéző egyiptomi isten szobrát csak azért, hogy a szertartások során legyen mit az oltárra rakni. Az ilyen tárgyaknak nagy jelentősége kell, hogy legyen a boszorkány gyakorlatában, hiszen általában nem csak puszta szimbólumoknak tekintik őket, hanem az adott szellemek, istenek élő megtestesüléseinek. Így persze megfelelő bánásmódot is igényelnek, és nem kis tiszteletet. Épp ezért jobb az, ha a kezdő boszorkány csak akkor fordul hozzájuk, amikor már tudja, hogy kész egy ilyen szintű elköteleződésre, és nem fogja két hónap (vagy hét) múlva meggondolni magát.

Szokás még a szertartások során bizonyos hangszerek alkalmazása is, melyek közül talán a két legkedveltebb a dob és a csengő, de különféle csörgők és más ritmuskeltő hangszerek is előfordulnak. A hangkeltésnek több funkciója lehet. Egyrészt, a zajcsapás bármilyen formáját már évezredek óta kiváló gonosz űzőnek tartják. Másrészt, a ritmikus hangok képesek az embert transzba ejteni (erre kiválóan alkalmasak a dobok, de két bot összeütögetése, vagy akár a saját combunk csapkodása is jó erre). Harmadrészt pedig, a zene felerősíthet bizonyos érzelmeket, és átmenetet képezhet a szertartások egyes részei között (pl. csengő megszólaltatása a szertartás kezdetének és végének jelzésére).

Ritkábban alkalmazzák már a szúró-, és vágóeszközöket. Nem is nagyon szokott lenni kimondottan csak szúrásra alkalmas eszköze a boszorkányoknak (mármint a babákhoz alkalmazott tűket leszámítva), pedig egy ilyen kellék igen jó szolgálatot tehet, ha valaki rendszeresen szokott véráldozatokat bemutatni. Egy éles kés, esetleg metszőolló birtoklása pedig azoknak lehet hasznos, akik növényeket szeretnek szedni gyógyításhoz, vagy éppen varázslatokhoz.

Mindezeken kívül még rengeteg más apróságot is szoktak a boszorkányok használni, legyen szó kötelekről, bábukról, maszkokról, vagy éppen a kiszemelt áldozat körmeiről. Ezek a tárgyak viszont általában specifikus munkákhoz valók, melyek ugyan beletartozhatnak egy boszorkányi repertoárba, de nem szükségesek minden munkához. Az a két dolog viszont, ami a boszorkány számára talán "létfontosságúnak" is mondható a gyertya (mécses) és a füstölő (füstölgő). A szertartások, varázslatok sokszor a sötétben, elektromos világítás nélkül végződnek, csupán pár gyertya fényénél vaklálva. Sok munkánál a gyertya színét is előírják, ám érdemes ügyelni arra, hogy ha a varázslat csak akkor ér véget, ha a gyertya már leégett, ne vegyünk hozzá nagy és vastag gyertyákat, bármilyen jól is néznek ki. Ami hasznos lehet még a gyertyákkal kapcsolatban, a gyufán kívül, a gyertyatartók különböző formái, ugyanis a mécsesek aljai felforrósodnak, a viasz szemtelenül hajlamos a csöpögésre, és a szálgyertyák sem igazán hajlandóak megállni maguktól. Ezenkívül persze tűzbiztonsági szemponból is fontosak a szilárd talpakon álló gyertyatartók.
A füstölőkkel is hasonló a helyzet. Rituálék, varázslatok során általánosan alkalmazzák őket, sokszor előírva a megfelelő illatokat. Amit viszont velük kapcsolatban tudni érdemes, hogy a pár száz forintért megvehető füstölőpálcikák valójában nem tartalmazzák a rájuk írt növény egy részét sem, csupán illatos olajokkal érik el a megfelelő szagokat a gyártás során. Épp ezért én a szénkorongra szórt növényi anyagos megoldást javaslom. Így persze sok levélnek és virágnak csak égő széna illata lesz, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy tényleg azt a növényt használjuk, amit szeretnénk. Ezen kívül füstáldozatok bemutatására is ez az egyik legjobb módszer (a másik az égő tűzbe szórás, ami viszont sokkal nehézkesebben oldható meg). Ebben az esetben azonban szükség van egy jó hő tűrő képességű edényre, melybe bele lehet helyezni az izzó szénkorongot.

Ezek volnának a fő feladatok, amiket egy boszorkány eszközeinek el kell látni. A felsorolt funkciókra mindenki szabadon válogathat magának tetszése szerint kellékeket. Még utolsó tanácsként pedig megjegyzem, hogy a boszorkányok általában hosszú évek folyamán szedik össze a szívüknek és szellemeiknek leginkább megfelelő eszközöket. Épp ezért célszerűbb eleinte az egyszerű megoldásokhoz folyamodni, és csak akkor szánni pénzt, vagy éppen időt egy-egy szebb darabba, amikor már azért tesszük azt meg, mert tisztában vagyunk vele pontosan hova is illene gyakorlatunkban, nem pedig azért, mert kötelezőnek érezzük, hogy birtokoljunk egyet belőle.

18 megjegyzés:

  1. Köszönöm az útmutatást, nagyon hasznos volt a számomra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, öröm számomra, ha segítségedre lehettem! :)

      Törlés
  2. Szia! A korongot hol/min/hogyan forrósítsam fel? Hogyan használjam?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jól sejtem, hogy szénkorongra gondolsz? :)
      Azt én általában a vízipipába szánt korongokat szoktam venni, amiket egy gyufával is izzásra lehet bírni. Nekik ugyanis van egy külső rétegük, ami a tűz hatására végigég rajtuk, begyújtva a szenet teljes nagyságában. A "min" kérdésre valamilyen igen hőálló edényt javasolnék, de pl. jó lehet egy vastagabb kerámia edény is (amit azért nem sajnálsz), megtöltve homokkal hőszigetelésnek, majd a homok tetejére rakva a korongot. Miután pedig már jól izzik a szén, csak rá kell dobálni a növényi részeket.
      Jó szórakozást vele! :)

      Törlés
  3. Szia! Igen, arra gondoltam:D Köszi:) Még soha nem használtam, mostanában leginkább csak olajat párologtattam, mert a füstölőrúd nekem sem túl barátságos ugyanis a szaga elég irritáló, tömény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom miért, nekem a legtöbb füstölőrúd csak porszagúnak tűnik...
      Amúgy az olajoknál is érdemes óvatosnak lenni, mert sok ott is csak illatolaj, ami vagy csak szintetikus aromákat, vagy minimális mennyiségű eredeti növényi illóolajat tartalmaz. Persze, ettől még a szintetikus dolgoknak is lehet jó illata... ;)

      Törlés
  4. Szia! Bennem az a kérdés merült fel, hogy a pentagramnak nincs is jelentősége, nem is kell, hogy legyen belőle otthon?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A pentagrammának szokás különféle jelentést tulajdonítani (pl. az elemeket szimbolizálja, Krisztus 5 sebesülését, védelmező jelkép lehet, stb.), és egyesek igen kedvelik, másokat meg különösebben nem érdekel (pl. én). Egy boszorkányi gyakorlathoz, vagy a varázsláshoz úgy általában sem szükséges, hacsak nem kimondottan egy őt alkalmazó módszert próbálunk ki.
      Szóval csak akkor kell, hogy legyen belőle otthon, ha valaki szeretné, hogy legyen belőle otthon. :)

      Törlés
    2. Köszönöm! :) Illetve lenne még pár kérdésem, ha nem baj - nem találtam e-mail címet, de lehet én vagyok béna :) A rúnák írásánál azt érted, amit pl a Wiki oldalán is megtalálok? :) A saját, kézzel írt kiskönyv írásának akkor nincs semmi akadálya, akár díszíthetem is? A varázslatoknál én is mondhatok saját szöveget, nem kell ragaszkodnom egy neten találthoz? Bocsánat, ha hülyeségeket kérdezek :)

      Törlés
    3. Nincs olyan, hogy hülye kérdés! ;)
      A rúnák alatt általában véve a futharkot szokás mágikus körökben érteni, habár nem feltétlenül a Wikit ajánlanám hozzá forrásnak, hanem mondjuk ezt az oldalt: http://www.skandinav-mitologia.hu/ :)
      Ha saját, kézzel írt kis könyvet csinálsz, akkor abba azt írsz, amit akarsz, és úgy díszíted, ahogy csak akarod. :)
      Varázslatok terén, én személy szerint a modern, könnyedebb varázslatoknál nem ragaszkodnék kimondottan mások szövegéhez. Történelmi varázslatok és ráolvasások esetén viszont igen. :)

      Törlés
    4. Nagyon köszönöm a válaszaid, most már kicsit átláthatóbb a téma! Azt hittem laikusként is sokat tudok a témáról, de egyre jobban úgy érzem, hogy nem :) Még egy utolsó kérdés: akár kicsi méretű, teamécsest is használhatok egy "rövid", egyszerű mágiához?

      Törlés
    5. Örülök, hogy segíthettem! :)
      És igen, a teamécsesek is teljesen jók, vagy a pici, most kapható, fenyőfákra szánt gyertyácskák is.

      Törlés
    6. Ezer hála a sok segítségért! :)

      Törlés
  5. Szia.
    Pár napja olvasom az oldalt. Nagyon hasznos, és mondhatom igen csak gyakorlatias.
    Szeretnék kérdezni, ha esetleg nem gond.
    Pálcát, hogyan és mibők érdemes készíteni?
    Valami támpontot kérhetek,hogy elindulhassak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, ha hasznosnak találod, és remélem az "igen csak gyakorlatias" is jó jelzőnek számat Nálad! ;)
      A pálcákról rengeteget lehetne írni, mert mára már egy szinte kimeríthetetlen téma lett. Nagyon röviden és tömören azt tudnám javasolni hozzájuk:
      - Válassz ki egy holdfázist, aminek a szimbolikája tetszik, majd annak az idejében gyűjtsd be a pálcához a fát.
      - A következő lépés a fa anyagának a kiválasztása volna, amit akár át is lehet ugrani azzal, hogy csak kimész a természetbe és addig keresgélsz, míg nem lelsz egy ágat, ami "megszólít". Vagy, a különböző fákhoz kapcsolt képzetek alapján előre kiválasztasz egy fajt és attól szerzel ágat (általános használatra egyébként a mogyorót szokás ajánlani).
      - A beszerzés során áldozatot kell bemutatni az ágat adó fának, illetve el kell neki mondani, hogy miért is veszed ágát és mit akarsz majd azzal kezdeni. Kérd továbbá, hogy adja áldását a botra. Ha pedig tudod, akkor egy már elszáradt ágat vegyél le. És ehhez a művelethez legyen Nálad egy jó éles metszőolló.
      - Ha megvan a bot, és jó alaposan kiszárítottad, akkor jön a formázás és dekorálás. Ez megint csak Rád van bízva, megfaraghatod, kérgesen hagyhatod, kristályokat erősíthetsz rá, stb. Ami csak jólesik.
      - Végül szenteld fel, ha szeretnéd, vagy csak kezd el használni.
      Eszközök témában pedig ajánlanám még ezt az írásomat is: https://erdeivarazslatok.blogspot.hu/2017/04/boszorkanyiskola-7-lecke-magikus.html

      Törlés
  6. Szia.
    Elösször is, igen.
    Az " igen csak gyakorlatias" is bóknak illetve dícséretnek szántam. Már amenyire ehhez jogom van, és amenyire ez jelent valamit.
    Tényleg nagyszerü, hogy megosztod velünk a tudásod, sőt mi több, válaszolsz, segítesz is ha elakadunk.
    A válaszod után, két újjabb kérdés merűlt fel bennem:
    Hogy kell illő áldozatot bemutatni egy fának?
    ( engem pár hete megszólított egy krisztus akác csemete. Nem tudom miért, de valamiért csak őt akartam kiásni és hazavinni cserépben. Aztán persze nem tettem meg, de nagyon nagy volt rá a kísértés. Sztinte fizikailag fájt, hogynem vittem haza.
    Pár nappal később, lárom hogy letörték, de újra hajtott. A huzás az irányába csökkent, elviselhetőbb lett. Mi lehetett ez?)

    A második kérdésem, hogy hogyan kell felszentelni a pálcát?
    Mint mondtam, nagyon kezdő vagyok.
    Előre is köszönöm a választ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió!
      Ha valamihez joga van az Olvasóimnak, az a dicséretem! XD
      Viccet félre téve, csak öröm nekem, ha megírod mit gondolsz, legyen jó, vagy rossz! Nem magamért írok, hanem másokért, és ha nem mondják meg, hogy mit csinálok jól, vagy rosszul, akkor nem is tudok értelmesen dolgozni. :)
      Nincs egy konkrét módszer sem arra, hogy hogyan is kell áldozatot bemutatni. A varázspálcához való ágelvevés helyzetében, én pár csepp vért adnék, illetve valami hasznosat a helynek - az év ezen szakában ez madáreleség lehet. Először odamennék egy fához, akit hajlandónak érzek a "dologra". Köszönteném. Elmondanám Neki, hogy mit akarok, és megkérdezném, hogy támogatna-e benne. Ha ekkor nem érzem úgy, hogy el akar üldözni, akkor a madáreleséget lehelyeznék, illetve pár csepp véremet frissen kiontanám a fára áldozatnak (egy steril tűvel elég pöccinteni hozzá az ujjbegyünket). Elvenném a kellő botot, még egyszer megköszönném verbálisan is a fának, majd távoznék.
      Az eszközök felszenteléséről egy leírást ennek a leckének a végén találsz: https://erdeivarazslatok.blogspot.hu/2017/04/boszorkanyiskola-7-lecke-magikus.html
      Az ilyen "megszólítások" bizony gyakoriak a boszorkányos úton járóknak. Ekkor a növény tényleg megszólít minket, csak nem szavakban, hanem érzésekben. Érdemes rá hallgatni, leülni az illető növénnyel, megpróbálni mélyebben is kapcsolatba lépni vele. Nagy barátságok születhetnek így. A kiásás és hazavivés érzésével is tudom, mire gondolsz, magam is sokszor szenvedek tőle. Viszont én ezt annak szoktam betudni, hogy az agyunk hirtelen nem tudja hova tenni ezt a potenciális kommunikációt, és birtoklási vágynak fordítja. Az ilyen "megszólítások" pedig lehetnek egyedi alkalmak is, főként, ha az illető növény egy nagy traumát szenved el, és az erőit a saját túlélésére, nem pedig másokra kell fordítania. Szóval szerintem valami ehhez hasonlóról lehetett szó. :)

      Törlés
  7. Szia.
    Ismételten köszönöm a válaszod.
    Tudid minél többet olvasom a blogod, annál tágabb értelemben kezdek gondolkodni.
    Lehet hogy ez most nagyképűen hangzik ( bár nem annak szánom), de valahogy segítesz még nyitottabbá válni a természerte.
    Köszönöm neked :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...