A modern boszorkányság egyik legtöbb félreértéssel övezett
tárgya a pentákulum. Nem azért, mert olyan titokzatos valami volna, nem is
azért, mert annyira mély misztériumokat rejtene. Az egész sokkal inkább annak köszönhető, hogy az egyik ember szerint ezt jelenti, a másik szerint meg azt. De vajon
mi róla az igazság?
A pentákulum szó a középkori latin pentaculumból származik, ami a görög pente (öt) és a latin –culum
kicsinyítő képzőből áll és egy öt, de akár hatágú
csillagot is jelenthetett. Az angol kifejezés rá (pentacle) pedig a francia pentacolból eredeztethető, ami a pend + a + col (a nyakba függeszteni)
összemosódása. És hogy miért is kell a nyakba akasztani? Hát mert a pentacol
szó alatt különféle mágikus szimbólumokat ábrázoló talizmánokat értettek,
melyeket a régi grimoire-ok szerint a nyakunkban kellett hordani.
 |
| Salamoni pentákulumok: a felsők a Marshoz, az alsók a Naphoz tartoznak |
Mint talán a fentiekből is érezhető, a
pentákulum szoros kapcsolatban van a tanult mágikus hagyományokkal. Az persze
más kérdés, hogy mit is illettek éppen ezzel a névvel. Egyrészt pentákulum
lehetett bármely öt-, vagy hatágú csillag, amelyet varázserővel felruházott ábraként
használtak. De legtöbbször csak egy mágikus talizmánt értettek alatta (amely sokszor
nem is tartalmazott egy csillagot sem), illetve a Clavicula Salomonis (Salamon kulcsai magyarul) valamely
pecsétjét. Ezen talizmánokat általában pergamenre, fára, vagy fémre
rajzolva/karcolva alkalmazták, rajtuk keresztül megidézve különféle szellemeket, aztán segítségükkel rájuk
kényszerítve az ember akaratát, de általuk hívták le bizonyos bolygók hatalmát, vagy épp a már
megidézett erőktől védték az embert. Sokszor jelenhettek meg a pentákulumok
korongokon, melyeket a varázslók a mágikus oltáraikra helyeztek, a már említett
funkciókban. Ebből az alkalmazási módból származik aztán a wiccában alkalmazott
pentákulum is, mely egy olyan varázseszköz, ami egy leggyakrabban kör,
ritkábban négyzet alakú tábla, melyre különféle szimbólumokat, manapság pedig jobbára
valamilyen formában a körbe írt pentagrammát festették. Innen ered a legújabb
értelmezése is a pentákulumnak, mi szerint az nem más, mint egy körön belül
található ötszög.
 |
| Pentákulum ábrája Doreen Valiente Witchcraft for Tomorrow című könyvéből |
A modern boszorkányok gyakorlatába, mint
oly sok más minden, ez is a wiccán keresztül került be. A pentákulumot a föld
elemhez kapcsolják, és hagyományosan az oltár északi oldalára helyezik, igaz
manapság már inkább az oltár közepén látható. Funkcióját tekintve, ritkábban
ugyan, de még előfordul a már fent említett alkalmazásuk, mint
szellemeket/elementális erőket idéző, illetve azoktól védelmező eszköz. Máskor csak,
mint az oltár kötelező hozzávalója szerepel és szép kinézetén, valamint a föld
elemet való reprezentálásán kívül nincs haszna. Bizonyos gyakorlók pedig az
elvarázsolandó tárgyakat helyezik rá, mind a bűbájok közben, mind egyszerű
„energiával való feltöltések” esetén.
 |
| Gardneriánus pentákulum mintázata |
Gyakorlati hasznosságát tekintve viszont a pentákulum az a mágikus eszköz, amit a legkönnyebb nélkülözni. Sőt, ha az ember nem ragaszkodik az elemek képzetének a használatához, vagy a szellemek megidézésének pentákulumokat alkalmazó formáihoz, akkor teljesen szükségtelen. Így mint mindig, ezzel a kellékkel szemben is a mondó vagyok, hogy ha hasznát tudjuk venni, akkor készítsünk/vegyünk egyet, de ha nem, akkor ne aggódjunk miatta.
Források:
http://www.etymonline.com/index.php?term=pentacle
Doreen Valiente: Witchcraft for Tomorrow
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Witches, Witchcraft and Wicca
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Magic and Alchemy
