Imbolc after-party

Ma este megkívántam az amerikai biscuit-et (recept: joy of baking). Nagy lelkesen meg is sütöttem őket, és már épp leültem volna elmajszolni párat, mikor rájöttem, hogy nincs hozzá vajam. A biscuit pedig csak vajjal finom. Ekkor jutott eszembe, hogy Imbolc alkalmából ki akartam próbálni a vajkészítést. Így gyorsan előkaptam minden hozzávalót, és egy 25 perc alatt olyan finom vajam lett, amilyet csak el lehet képzelni.

De Imbolc-ra miért is vaj? Mivel ez az ünnep és a tej (egészen pontosan a juhtej) szorosan össze van fonódva. Imbolc egy másik neve Oimelc, ami a juhok tejére utal, ugyanis ezen állatok tejelési időszaka ekkor kezdődött. Ez nagy megkönnyebbülést jelentett a (pogány körökben oly sokat emlegetett) kelták számára, mivel új élelemforrást biztosított akkor, mikor a téli tartalékok vészesen fogyatkozni kezdtek, a tavasz pedig még nagyon távolinak tűnt.

És most egy nagy kanyarral vissza a vajkészítéshez. Ami kell hozzá: tejszín és egy biztosan zárható befőttesüveg. A tejszínt rakd be a befőttesüvegbe, azt zárd le, majd rázd. Rázd és rázd és rázd. 

Először elég furcsán éreztem magam a sok rázogatás közepette, és tartottam attól, hogy nem fog sikerülni a dolog, így belestem a fedél alá, és ez fogadott:

Hát nem gyönyörű? Engem teljesen elvarázsolt a látvány! Még a fáradt kezeimnek is erőt adott arra, hogy tovább rázzák az üveget.
És íme a remekmű:

Egy kép róla egy biscuit-en is:

Még az íze is csodás! Sokkal jobb, mint a boltokban "vaj" címke alatt eladott, tartósítószerekkel dúsított izék.

Ha te is ki szeretnéd próbálni, javaslom, először egy kis adag tejszínnel próbálkozz, és úgy kb. most 1 dl-nyit használtam fel, és azt is jócskán kellett rázni. Tejszínt pedig én a zacskós fajtát használtam, a pici dobozokban kapható tejszínektől tartózkodni szoktam amúgy is, és abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez a módszer működne-e velük...