Angliában a lidércfényéket illették, többek között, ezzel a kifejezéssel.
Ennél már nagyobb kiterjedésű területen nevezték drake-nek az égen feltűnő fényes jelenéseket, tüzes vonalakat. Ezeket sárkányszerű lényeknek gondolhatták, mert állítólag kincset is őriztek, vagy vittek magukkal. Egy észak-németországi hit szerint, ha egy ember az égen, a kincsét vivő drake-et látott, akkor azt kellett kiáltania, hogy "Halb part!", és a "madár" megfordult, és hozott az illetőnek értékes rakományából.
Egy hasonló elképzelés szerint, ha két ember biztosítani akarta magának a drake-et, vagy a kincsének egy részét, kettejüknek keresztezi kellett egymáson a lábukat, majd gyorsan tető alá menekülni, vagy csúnya véget ért a próbálkozás.
Németországban viszont már sok helyen a koboldokkal azonosították őket. Ha, egy addig szegény család hirtelen meggazdagodott, azt gyakran tulajdonítottak egy Drache munkájának.
Alakváltó tulajdonsággal rendelkeztek ezen lények. Sokszor úgy kerültek el egy házhoz, hogy elázott csirke vagy macska formájában találták meg őket az ajtóban, mire a ház egy lakója bevitte, hogy megszáradjon. A Drache ezután már könnyen befészkelte magát a háztartásba.
Egy otthonba bekerülve, a Drache 6 különböző áldást hoz. Gyakran említik, hogy gabonát gyűjt maga köré, vagy a szomszédoktól lopva, vagy a környező, még le nem aratott mezőkről. Néha még aranyat is adhatott a házigazdájának.
Viszont, minden leírásban a Drache segítsége démonikus természetűnek van jellemezve, így veszélyesnek tartották (habár, azért nem szabad megfeledkezni a szomszédok irigységéről, és a keresztény egyház befolyásáról sem).
Források:
T. F. Thiselton Dyer: Folklore of Shakespeare
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
D. L. Ashliman: Fairy Lore: A Handbook
Érdekes, hogy a csángó folklórban a sárkány inkább vízi lény, aki vagy a tengerben lakik, és onnan a felhők hátán utazik a Kárpátok felé, majd a lezúduló esővel a patakokba, folyókba jut és azokon át visszaúszik az óceánba; vagy a hegyvidék barlangjaiban, hűvös üregeiben tanyáz, onnan bújik elő a nagyobb zivatarok idején, hogy a megduzzadt vízfolyásokon át hazaússzon. Székely hiedelmek szerint sárkány lakik a Szent Anna-tóban is, és az óvatlan fürdőzőket lerántja. Persze ezenkívül még számos megjelenési alakja és attribútuma van, ld. népmesék, hiedelemmondák.
VálaszTörlésAz égen repülő tüzes lény, illetve kincsőrző láng motívuma nálunk inkább a (kiterjedt [kelet-közép-] európai kapcsolatrendszerrel bíró) lidérc-mitológiához kötődik, bár a nyelvterület keleti felén ismert a kincsőrző sárkány legendája is.
A manó-szerű Drache-nak is van hazai párhuzama, a földiördög (avagy iglic, ihlic, mitmitke, lidércirke, piritus). Ez véletlenszerűen (pl. ázott macskakölyök, csibe formájában, vagy ruhazsebben, tarisznyában, dobozban meglapulva) jut a háztartásba. Visszafele kavart sótlan kásával, vagy minden étel első falatjával etetik. Gazdája minden kívánságát lesi-várja, folyton kérdi: 'mit hozzak? mit hozzak?', de ha a 'szerencsés' tulaj nem látja el folyamatos tennivalóval, ellene fordul. S valóban vannak démonikus vonásai: egyes leírások szerint éjjel a gazdája vérét szívja, vagy ellenkező nemű partnerré válva szexuális kapcsolatra kényszeríti, összességében legyengíti, megbetegíti. Úgy lehet tőle megszabadulni, ha lehetetlen feladattal látja el az ember - pl. "kötélben homokot, rostában vizet hozat vele", vagy - ahogy hozzájutott, - továbbadja. Egyébként rá utal a szerencsés, sikeres embert jellemző "ördöge van" szólásmondás.
Tudom, mindezzel biztos nem mondok újdonságot neked:) de talán mások számára érdekesek lehetnek e hazai párhuzamok. Áldás! :)
Köszi a sok jó infót! :)
TörlésNem tudom, hogy ezzel mennyire mondok Neked újat, de ha jól tudom, az ázsiai népek körében is a sárkányt inkább a vízhez kapcsolják, mint a tűzhöz, nem?