Az újpogányság

Az újpogányság (vagy neopogányság) egy gyűjtőnév, melynek szárnyai alá rengeteg, igen változatos vallás és spiritualitás tartozik. Ha közös jellemzőiket keressük, akkor nem könnyű a dolgunk, hiszen nem létezik egy olyan elképzelés sem, amit biztosan minden magát újpogánynak tekintő elfogadna. Azt viszont ki lehet jelenteni ezekre a vallási formákra, hogy nem keresztényiek és mind az utóbbi bő 100 év folyamán születtek.

Történelmileg, maga a pogány szó a latin "paganus"-ból származik, mely eredetileg "paraszti"-t, "viedékről való"-t jelentett. Az 5. századtól a keresztény írók kezdték el használni, megváltoztatva jelentését, vallási felhangot adva a kifejezésnek: a pogány alatt a falusi bálványimádókat értették. A történelemben tovább haladva, ez a vallási vonatkozás eltűnik, helyette a "visszamaradt, falusi paraszt" lett a pogány. A következő váltás a reformáció idején következett be, ahol megint csak a nem keresztény vallásúak közös elnevezése lett. A 20. századig az emberek nem is hívták magukat pogánynak, vagy azt a vallást, amit gyakoroltak pogányságnak.


Az újpogányság manapság egy igen szerteágazó vallási gyakorlattípusra használt szó. Pontos meghatározásának épp ez a nagy változatosság a problémája, hiszen hiányoznak belőle a vallási vezetők, illetve a szent szövegek, melyeknek a szavát általánosan elfogadnák a magukat annak vallók. Világnézetüket tekintve viszont, az újpogányok egyformán fontosnak tartják a fizikai világot és a nem-fizikait, valamint a kettőt szorosan összefüggőnek és közösen egymásra utaltnak vélik. Az isteni alakot ölthet, illetve folyamatosan jelen van a fizikai világban, nem csak istenek, hanem más, nem-emberi természetű lények formájában is. Ebből következik, hogy a szent és az isteni a természet bármely részében fellelhető. A pogányság másik fontos alapja még, hogy ezzel az istenivel, nem-emberivel, az ember önmaga is fel tudja venni a kapcsolatot, mindenféle papság közvetítése, illetve dogmatikus elképzelések nélkül, melyek az isteni milyenségét hivatottak leírni. Maga az, hogy a transzcendentális pontosan milyen formát ölthet, és az embereknek hogyan érdemes kapcsolódni hozzá, megint csak emberről-emberre változó, de a pogányok jellegzetesen toleránsak a vélemények sokféleségére vonatkozóan a hittársaik között.


Az újpogányok lehetnek panteisták, politeisták, duoteisták, animisták, vagy valamiféle furcsa monoteizmust vallók. Van, aki egy felsőbb lényt ismer el (aki aztán sok más istenként is megjelenhet, de ettől még egy), de van olyan is, aki szerint nem létezik ilyen fő istenség, hanem helyette csak különféle szellemekkel van benépesítve a világ. De az, hogy éppen mit imád egy-egy hívő, valamint, hogy imádata tárgyát pontosan minek is tekinti, általában az illetők egyéni elképzeléseitől függ. Amit talán érdemes kiemelni viszont, hogy az istennők és a női nemű hatalmas lények is szerves részét képezik e vallásnak. Mindezeken felül pedig még a legtöbben fontosnak tartják a holtak, az ősök és a Természet tiszteletét is valamilyen formában. Ez utóbbi pedig sokak számára a leglényegesebb eleme az újpogányságnak.


A halál utáni történésekkel kapcsolatban a reinkarnáció valamilyen formája a leggyakrabban elfogadott nézet. E mellett viszont ismernek még különféle túlvilágokat is, mind régi pogány kultúráknak megfelelőeket, mind újakat (mint pl. a modern wicca summerland). A bűn keresztényi fogalma nem ismert az újpogányságban, így a halál utáni lét sem a földi erényes élet függvénye. Azonban azt sokan hiszik, hogy a másoknak való ártással valamilyen módon az ember a saját fejére is bajt hoz, vagy ebben az életben, vagy a következőben.


Egy részük igyekszik, amennyire csak lehet hűen rekonstruálni egy-egy régi nagy pogány vallást (pl. görög, egyiptomi, római, északi/germán) és annak elképzeléseit, szertartásait követni. Ezen esetekben persze sokszor ütköznek a hívők a hiteles források hiányának problémájába, ami miatt sok eredetileg ilyen törekvésű vonal inkább csupán modern találgatás a múltra vonatkozóan (pl. a mai druidizmus). Mások viszont nem érzik szükségesnek elődeink isteneikhez kapcsolódó szertartásainak pontosabb ismeretét, helyette őket modern módon imádva, sokszor még a különböző kultúrákat is keverve végzik azt. Egyesek a még ma is élő nem keresztény vallásokból szintén kölcsönöznek spirituális életükbe, így mondjuk hindu istenségek és buddhista bodhhiszattvák is feltűnhetnek egy-egy újpogánynál, vagy akár a vudu loái, amerikai őslakosok rítusai és a sámánok szertartásai. De ott vannak persze azon, valamivel egységesebb elvekkel rendelkező vallások is, mint pl. a wicca, mely nyíltan elismeri, hogy teljesen modern alapítású, ám benne még mindig sokan különféle ókori isteneket imádnak, sokszor teljesen új keletű módon értelmezve.


Érdekes sajátossága az újpogányságnak, hogy a hívők önmagukat nevezhetik ki papoknak, vagy papnőknek. Ezt a titulust a szervezettebb csoportok azért valamiféle előzetes tudáshoz és gyakorlathoz igyekeznek kötni, de az egyénileg, vagy nem egy adott hagyományhoz tartozó személyek szabad kezet kapnak a témában. Viszont senkinek sem szükséges pap/nőnek tartania magát ahhoz, hogy az istenivel kapcsolatba lépjen, vagy annak a tiszteletére szertartásokat tartson. Többek között e miatt is fontos jellemzője még az újpogányságnak, hogy a legtöbben jobbára magányosan, vagy kis csoportokban gyakorolják vallási életüket. Ezen rítusok megint csak teljesen egyéniek lehetnek, és a leggyakoribb helyszínük az emberek saját háza, melyben általában egy (vagy több) oltár is áll az imádott lényeknek. Formális templomok igen ritkák, sokan nem is érzik szükségüket, hiszen a legszentebb környezetnek a természetet tartják, így nem meglepő, hogy a második legkedveltebb hely a spirituális cselekedetekre a városok zöld területei, illetve az erdők és mezők.  A kereszténységtől eltérően, a szertartások lényege a transzcendentálissal való közvetlen kapcsolatlétesítés, illetve a neki való áldozatok bemutatása. Az újpogányság különlegessége még, hogy a mágiát teljesen elfogadottnak, sőt, sokan a vallási élet szerves részének tartják, mint ahogy az újboszorkányság egyes formáit is.

Végezetül pedig, az újpogányok igen toleránsak, legyen szó bőrszínről, szexuális beállítottságról (a szexualitást magát sem tekintve bűnösnek, sőt, sokaknak kimondottan szent), vagy akár más vallásokról. Nem térítenek, habár sokan szívesen osztják meg másokkal spirituális életüket az interneten, esetleg könyveken keresztül.
Pár magyar ilyen témájú weboldal: Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyesülete, Berkano Wicca Tradíció, Pagan Federation, Ösvényvándor, Pogányblog, Hungarian Heathen Hall, Annwn, Az Erdész, Erdei Rezervátum