Nem: maszkulin
Elem: tűz
Bolygó: Nap
Istenség: napistenek, habár sok mai gyakorló Aphroditéhez és Venushoz, vagy ritkábban Mercurhoz köti
Felhasználható: szerelem, védelem, afrodiziákum (főként férfiaknak), isteneknek felajánlás, spiritualitás, siker
A fahéj az emberiség számára már több ezer éve ismert, mint fűszer, illatszer és gyógyszer. Őshonos területein (India, Srí Lanka) a különböző fajait füstölőkben égették a templomokban, vagy betegségek ellen védelmezőként, illetve afrodiziákumként alkalmazták. Az ókori Kínában és Egyiptomban is ismert volt, ahol többek között a mumifikálási folyamatban is szerepet kapott. A Bibliában többször említésre kerül, többek között, mint illatosító szer, illetve mint a felszenteléshez használt olaj hozzávalója. A görögök szintúgy kedvelték, és az ő idejüktől kezdve Európa egyik kedvenc luxus importcikke, melyről évszázadokig senki sem tudta, hogy honnan is származik. Ennek köszönhetően (és talán a ravasz kereskedőknek is, akik még értékesebbnek akarták feltüntetni portékájukat), igen abszurd történetek kerültek lejegyzésre a fahéj eredetéről. Az időszámításunk előtti 5. században Hérodotosz azt írja róla, hogy a vele kereskedő arabok sem tudják pontosan honnan, de valahonnan óriási madarak hozzák a fahéjdarabokat fészkeik felépítéséhez. A fűszert pedig az emberek csak úgy tudják begyűjteni, ha a madaraknak nagy állatok (ló, tehén, szamár) darabjait adják eleségül, akik azokat aztán felviszik a fészekbe megenni. Ám a hús súlyát az nem bírja el, így a fahéjrudak kihullanak belőle, ahonnan már az emberek össze tudják őket szedni. Egy másik, későbbi változat szerint nyilakkal lövik ki a fahéjdarabokat a fészekből. Mindenesetre a történetben szereplő nagy madarakat a következő évszázadokban létező lényeknek tartották, és a középkori bestiáriumokban cinnamologus, vagy cynnamolgus néven szerepeltek. Theophrastus pedig azt írta róla, hogy mérges kígyók lakta völgyekben lehetett fellelni, és hogy a növény begyűjtése után a "zsákmány" harmadát a Napnak kellett ajándékozni a biztonságos visszatérésért.
Az ókori görögök és rómaiak gyakran áldoztak az isteneiknek fahéjt, mind füstölőként, mind egyszerű fizikai ajándékként. Egy görög szigeten pl. Héra templomának maradványai közt leltek nagy adagot belőle, Sziria egy görög uralkodója pedig Apollónak ajánlott belőle a ránk maradt források szerint. Rómában Vespasianus egy arannyal borított koronát adott a Béke templomának, míg az idősebb Plinius egy nagy darab fahéjról számol be, amit az egyik palatinusi templomban tartottak közszemlén.
A mai mágikus gyakorlatban, Scott Cunningham leírását követve, pénzt hozónak, gyógyítást elősegítőnek, védelmezőnek és a pszichikus erőket stimulálónak tartják. Habár Cunningham előtt már Doreen Valiente is azt állította róla, hogy támogatja a meditációt és a tisztánlátást. Mások szerint pedig, az oltárra hintve segíti az istenek kegyének az elnyerését, reggel az ágyból való felkelés előtt olaja a talpra kenve a pénz lelését, a kezünk porával való beszórása, vagy a vele való fürdés vasárnap és napkeltekor pedig a siker és a győzelem elérését hozza. A hudu mágiában is üzleti sikerekért, pénzhozásért, illetve szerencsejátékokban való nyerésért használják mindenféle formában és kombinációban, sőt, még megtisztító célú füstölő keverékekbe is beleteszik.
Füstölőként való alkalmazása során arra ügyeljünk, hogy nagyobb mennyiségben orr- és torokirritációt okozhat!
Források:
Richard Folkard: Plant Lore, Legends, and Lyrics
Fred Czarra: Spices: A Global History
K. V. Peter: Handbook of Herbs and Spices
Carl F. Neal: Incense Magick: Create Inspiring Aromatic Experiences for Your Craft
Hans Arne Jensen: Plant World of the Bible
Campbell Price, Andrew Chamberlain, Roger Forshaw, Paul Nicholson: Mummies, Magic and Medicine in Ancient Egypt
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients: A Wiccan Guide to Spellcasting
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Catherina Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients
