Amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy blogot kéne csinálnom, nagy gondot jelentett az, hogy milyen nevet/címet is adjak neki. Eredetileg mezőt akartam szerepeltetni a névben, de, mivel hegyek közt élek, a hegyeket pedig erdők borítják, inkább a mostani elnevezés mellett döntöttem. És valóban, az erdők tele vannak varázslattal, amik csak arra várnak, hogy valaki felfigyeljen rájuk.
A Föld napján elmentem hegyet mászni. A célom egy olyan sziklás rész volt, ahol már jártam párszor előzőleg, és ahol legutóbb elkezdtem kiépíteni a kapcsolatomat a hegy szellemével (mostanság oda vagyok a
genius loci gondolatáért).
Az odaúton egy jó darabig a kertek alatt kellett haladnom. Az erdő szélénél, ahol bevezet az ösvény a sűrűbe, egy galagonyabokor áll, mintha a másvilágba vezető kaput őrizné. Tisztelettel átléptem a bejáraton, át a másik oldalra. Itt nem is kellett sokáig haladnom, máris felkeltette a figyelmemet egy számomra ismeretlen kék virág.
Rögtön elkezdtem fényképezgetni, hogy majd később kideríthessem kicsoda is ő, mikor egy másik növényt is megláttam mellette, egy bokorra való szagosmügét. A wiccáról szóló könyvekben sokszor találkozni azzal a gondolattal, hogy ha szükséged van valamire (legyen az egy athame vagy bármi más), akkor az magától is az utadba fog kerülni. Eleinte, amikor elkezdtem a boszorkánysággal foglalkozni, szörnyen idegesített ez a gondolat, mivel nekem soha semmi nem jött az utamba, amire szükségem lett volna (se athame, se más). De az utóbbi időben ez megváltozott. Vegyük például a már említett szagos mügét. Már vagy kér hete olvastam róla egy könyvben, egy recept hozzávalójaként. Teljesen mérges voltam az könyv írójára, mivel honnan is tudnék én szerezni szagosmügét? Még életembe nem láttam őket sehol se nőni a környéken, venni meg nem lehet frissen. Erre tessék, ott hajlonganak előttem egy fa tövében.
Ahogy pedig beljebb néztem az erdőben (igaz teljesen más irányba, mint terveztem) láttam még több kék virágot. A kíváncsiságom (meg az igény, hogy tovább fényképezzem őket) feléjük vitt, és csakhamar kilyukadtam egy tisztás résznél. Erre még nem jártam azelőtt, de gyönyörű volt. A lelkesedésem a hely iránt pedig csak fokozódott azután, hogy megláttam két nagy tölgyfát a tisztás szélén. Ahogy odamentem, azt is észrevettem, hogy köztük egy kis, fiatal kőrisfa nő, az egyik tölgy lábánál pedig két galagonyabokor van.
A tölgy, a kőris és a galagonya együtt alkotják a kelta "tündér triádot". Azt tartják róluk, hogy ahol ezek együtt nőnek, azt a helyet a tündérek különösen kedvelik, szent számukra. Így hát, itt tanyáztam le, és próbáltam szorosabb kapcsolatot kiépíteni a genius locival. Habár tündéreket nem láttam, de attól még csodás élmény volt ott ülni a fák tövében, hallgatni a madarak dalát, nézni, ahogy a különféle rovarok dolgoznak körülöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése