Növények a mágiában: útifű

Útifű

Latin név: Plantago lanceolata (lándzsás vagy keskenylevelű útifű), Plantago major (széleslevelű útifű), Plantago media (közepes útifű)
Nem: feminin
Elem: föld

Bolygó: Vénusz

Ünnep: Litha (nyárközép, Szent Iván éj, Szent János napja)
Felhasználható: gyógyítás, erő, védelem, kígyók távol tartása, irigység ellen

Széleslevelű útifű

Egy legenda szerint egy fiatal lány mindig az út mellett állva várta a szerelmét, egészen addig, míg útifűvé nem változott. Hét évente viszont átváltozik egy madárrá, egészen pontosan egy kakukká.
Kiváló gyógyító és egészség megújító erőket tulajdonítottak neki, és ezeknek hála még az angolszászok kilenc szent növényei közé is bekerült. Piros gyapjúval a fejre kötve megszünteti a fejfájást, a cipőbe rakva pedig enyhülést ad a fáradt lábaknak. Az összetört levelei enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenséget, a széleslevelű útifű leveleit pedig a sebekre tették, hogy azok hamarabb gyógyuljanak (ezt kiskoromban még én is csináltam anyukám tanácsára). A közepes útifűvel leveleivel pedig a fákat dörzsölték be penészedés esetén, hogy megszüntesse azt.
Mérgek ellen is hatásosnak tartották, sőt, úgy gondolták, hogy már csak az is elég ahhoz, hogy az embert ne marja meg a kígyó, ha magánál hordja ezen növény gyökerét.
Védelmező hatásai is vannak az útifüveknek: a házban vagy a járműben felakasztott levelei távol tartják a gonosz szellemeket.
Az útifüveket Szent János napján szerelmi jóslásokra is alkalmazták. Ehhez a növények virágait használták fel: 3 vagy két (egyet a férfiért, egyet a nőért) szálat szedtek belőle, majd megtisztították őket a porzóktól. A megtisztított virágokat a párnájuk (esetleg egy lapos kő) alá tették, és ha másnapra újra megjelentek rajta a porzók, akkor az azt jelentette, hogy a szerelmesek össze fognak házasodni. Egy másik, ehhez hasonló módszer szerint, Szent János napján a széleslevelű útifű alatt szenet lehet találni, amit a párna alá kell helyezni, hogy megálmodd a jövendőbelidet. Végezetül, ha ugyanennek a fajtának a leveleit leszakítod, apró szálacskák fognak kiállni a végéből, és ahány szálacska lehet lelni rajta, "annyi szeretője van annak, aki leszakította".

Lándzsás útifű

Gyógynövényként:
A levelei gyűjthetők, amik baktériumölő és sebgyógyító hatásokkal rendelkeznek. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító hatású.
A széleslevelű útifű magjának főzete enyhén hashajtó hatású. A lándzsás útifű levelei pedig kitűnő vértisztító és nyálkaoldó teát adnak, amit használni lehet hasmenés, hólyaggyengeség, májbetegség és gyomorégés esetén.
Az útifű apróra vágott levelei egy hétig sósborszeszben áztatva, majd leszűrve borogatásként kiválóan enyhítik a rovarcsípések okozta gyulladást és viszketést.

Források:
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs

Donald Watts: Dictionary of Plant Lore

Jude Bradley,Cheré Dastugue Coen: Magic's in the Bag: Creating Spellbinding Gris Gris Bags & Sachets

Gerina Dunwich: Herbal Magick: A Witch's Guide to Herbal Folklore and Enchantments

Richard Mabey: Weeds: how vagabond plants gatecrashed civilisation and changed the way we think about nature

Szabó T. Attila - Péntek János: Ezerjófű: etnobotanikai útmutató
Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyító növények
Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek
H. Mészáros Erzsébet: Termeszthető gyógynövények