A potpourrik mágikus használata

Maga a potpourri egy illatos növényekből, szirmokból, levelekből, magokból és fadarabokból álló keverék. A potpourri lehetséges elődei már léteztek az ókorban is, de a készítésük a reneszánsz alatt érte el a csúcspontját. Ekkoriban e keverékeket a levegő tisztítására használták, de néhány receptnek betegségek terjedését gátló hatást is tulajdonítottak. Ezeket mágikus célokra nem alkalmazták, kimondottan ilyen típusú felhasználásuk Scott Cunningham könyveiben merül fel először. Mr. Cunningham azt tételezte fel, hogy a potpourri ereje az illatában van, melynek már a belélegzése is mágikus hatásokkal jár, amit az csak még tovább fokoz, hogy így a varázslatot, az illatmolekulákkal együtt, a saját testünkbe vesszük. 

A mai gyakorlók kimondottan ajánlják őket egy otthon, vagy egy szoba légkörének megváltoztatását célzó varázslatokhoz, mivel ezen mixtúrákat eleve hasonló célokra tervezték, ha kicsit földhöz ragadtabb céllal is. Másik lehetséges alkalmazásuk szerint egy dobozban, vagy más, légmentesen lezárható helyen kell őket tartani, és naponta kinyitni őket, belélegezve illatukat és elképzelve varázslatunk célját. Egy harmadik modern módszer szerint, elég a mixtúrába belerakni egy tárgyat pár napra, hogy az „feltöltődjön” a megfelelő mágikus erőkkel.  Nyitott edényekben is szokás persze őket tárolni, naponta megkeverve őket, hogy az illatuk újra felszabaduljon, illetve háromhavonta újat készítve belőlük – ezt a módot főként hosszú távú célokra ajánlják (pl. otthon védelme, egészség, szerelem vonzása). Jó légáteresztő zacskókban a ruhák közé is be lehet rakni őket a szekrénybe, hogy az illatuk egész nap veled tudjon maradni (ezt javasolják pl. vonzóbbá tételért). A potpourrikat egy vízzel teli edényben a tűzhelyre is tehetjük, ahol így azok míg forrásban vannak még intenzívebben bocsátják ki illatukat. Ezen esetben, vagy egy-egy különleges alkalomra még nem száraz növényi anyagokból is készíthetünk keveréket, igaz a nyers hozzávalók miatt az igen rövid életű lesz.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy hogyan is nyeri el mágikus tulajdonságait egy potpourri. A mágia mechanikus elképzelését vallók szerint, a hozzávalók eleve mágikusak voltak, a keverék összetétele csak specifikálja, hogy milyen hatást is fejtsen is. Ezen elképzelés szerint elég csak elkészíteni a potpourrit, és valami olyan helyen elhelyezni, ahol az kifejtheti tulajdonságait. Ezt néha pontosítják azzal, hogy az ilyesmik azért lesznek varázslatosak, mert kimondottan mágikus céllal, intencióval készítettük el őket. Egy másik feltételezés szerint a lényeges lépés a késztermék szavakkal való „elvarázsolása”, hogy az tisztában legyen azzal, milyen célra is kell, hogy kifejtse mágikus erejét. Megint másik elképzelés szerint, ezt az „elvarázslást” még ki kell egészíteni egy „energiákkal való feltöltéssel” is, ugyanis ez a mozzanat adja majd a mágikus hatalmát a keveréknek. Egy újabb elgondolás alapján egy felsőbb erőhöz (istenséghez, szellemhez) kell az "elvarázslás" során petíciót intézni, hogy majd az ő ereje által működjön a varázslat, mások szerint pedig (és az én véleményem alapján is) a hatásósság érdekében a felhasznált növények szellemét érdemes megszólítani.

Bármi is legyen az igazság a potpourrik mágikus erejére vonatkozóan, az biztos, hogy az illatok nagy hatással tudnak lenni ránk. Hiszen a szaglás igen fontos szerepet játszik az emberiség életében, és vele együtt a szagok is: hatással vannak a hangulatunkra, emlékeket idézhetnek fel bennünk, éhségérzetet kelthetnek, sőt még az ételek íze sem ugyanaz nélkülük. Egyesek már ezt az „aromaterápiát” is varázslatnak mondanák, míg mások (mint én is) egyszerű pszichológia reakciónak. 

Források:
Raven Womack: The Raven's Flight Book of Incense, Oils, Potions and Brews 
Judith Hawkins-Tillirson, Nancy Wasserman: Herbal Magick
Scott Cunningham,David Harrington Spell Crafts: Creating Magical Objects