Flora istennő és a Floralia

Flora a római istennője volt a virágoknak és növényeknek, a rügyező fáknak, a fiatalságnak és a tavasznak. A termékenység is az ő felelősségterületei közé tartozott, kiváltképp a virágoké, melyek a bőséges termést biztosították.

Flora kultuszát a rómaiak nem a görögöktől vették át, hanem valószínűleg a szabinoktól, amit állítólag Titus Tatius király vezette be, nem sokkal Róma alapítását követően. Temploma állt a Quirinalison, valamint a Circus Maximus közelében is. Saját papokkal is rendelkezett, akik a flamen Floralis névre hallgattak. Festményeken és szobarokon általában virágokat viselve ábrázolták.

Flora férjenek Zephürost mondták, a nyugati szél istenét, de tekinthették Faunus isten, az erdők-mezők ura, párjának is. Ezen istennőt más istennőkkel és nimfákkal is kapcsolatba hozták az emberek. Gyakran együtt tisztelték Ceresszel és Tellusszal (a termőföld termékenységének a biztosításával összefüggésben). Ovidius Khloris görög nimfával azonosította.

Floralia:
A Floralia Flora istennő ünnepe volt, mely április 28-án kezdődött, és az évek során több nappal bővülve, végül május 3-ig tartott. A fesztivál eredetének időpontját ie. 238-ra szokták tenni, amikor is nagy szárazság sújtotta Rómát. Ennek a természeti csapásnak a véget vetése érdekében rendelték el először a Floralia megtartását, és egy új templomot is építettek az istennőnek, amit április 28-án szenteltek fel. Az ünnep ie. 173-tól évente megrendezésre került.

A fesztivál magába foglalt mind színi előadásokat (a színészektől ekkor a nézők elvárták, hogy a szórakoztatás részeként le is vetkőzzenek a színpadon), mind cirkuszi játékokat (melyek alatt többek között nyulakat és kecskéket eresztettek szabadon a Circus Maximusban), és persze a nagy borfogyasztást és az általános jókedvet. A résztvevők színes ruhákba öltöztek, virágkoszorúkkal díszítették magukat, melyek közül a rózsa volt igen kedvelt. Az emberek között obszcén dolgokat ábrázoló érméket és magokat (pl: bab, csillagfürt és bükköny) szórtak szét.

Flora istennő a prostituáltak védelmezője is volt, így ünnepét azok is a magukénak mondták. Ekkor olyan dolgokat is megengedhettek maguknak, melyekre máskor nem volt lehetőségük. Egy későbbi, keresztény beállítottságú szerző magát Florát is egy örömlánnyal azonosította, aki haláláig összegyűjtött jelentős vagyonát Rómára hagyta, mire tiszteletére megrendezték az első Floraliát.



Források:
Marian Rengel, Kathleen N. Daly: Greek and Roman Mythology A to Z
Vojtech Zamarovsky: Istenek és hősök a görög-római mondavilágban A-Z
William Warde Fowler: The Roman Festivals of the Period of the Republic
Eric M. Orlin: Temples, Religion, and Politics in the Roman Republic
Vivian A. Rich: Cursing the Basil: And Other Folklore of the Garden
William George Smith,Charles Anthon: A dictionary of Greek and Roman antiquities
Nils Johan Ringdal, Richard Daly: Love For Sale: A World History Of Prostitution
Robert Turcan: The Gods of Ancient Rome