Restif de la Bretonne tollából 1794-ben megjelent egy könyv, melyben az író, életének több emlékezetesebb eseményét is megörökíti. Az egyik történet ezek közül még tizenéves korából egy, az apjának dolgozó pásztorral közösen elvégzett ördögidéző rituáléról számol be. A szertartás menete a következő volt:Először is Pierre Courtcou, a pásztor, megölt egy-egy fekete macskát, fekete tyúkot, fekete kisbárányt, varjat, szarkát és feketerigót, végül pedig összekeverte a vérüket.
Ezután egy elhagyatott helyen elégette az állatok belsőségeit, a lábait és karmait, a fejüket, valamint a bőrt és a tollakat, kivéve a fekete macska bőrét.
A kapott hamvakból egy keveset szétszórt a négy égtáj felé, miközben ezeket a szavakat kiáltotta: "Szellemek, kiknek lehelete a négy szélben lakik, leheljetek, leheljetek reám!"
A megmaradt hamut összegyűjtötte, és majd' egy liter jó erős fehér borba keverte.
A szertartás fő részére egy elhagyatott viskóba mentek, ahol lassú tűzön sütni kezdték az állatok maradékát, kivéve a fekete bárányét, amit ott hagytak, ahol összeesett, mint az Ördög jussát.
Ahogy a hús sülni kezdett, nagy füst keletkezett. Ekkor fogtak egy nagy edényt, tele kristálytiszta vízzel, és elhelyezték a padlón.
Az edény fölé egy lámpást akasztottak, olyan módon, hogy annak a fénye szétáradjon a szobában, de csak árnyékot tudjon vetni az alatta lévő vízre.
Ekkor Pierre belebámult a vízbe, és megitta a hamvakkal kevert fehér bor felét, ami igen csak jól esett neki, hiszen a szertartás előtt böjtölnie kellett. Következőnek fogta a fekete macska bőrét, magára tekerte, és megitta a maradék bort is, egészen az utolsó cseppig.
Restif leírása szerint neki már ekkorra igen csak az inába szállt a bátorsága. Lassan elkezdett kifelé hátrálni a viskóból, amikor is hirtelen elkiáltotta magát a pásztor, hogy megjött az Ördög. Pierre különféle kérdéseket kezdett el feltenni a Sötétség Hercegének, akit ugyan Restif nem látott, de hallotta, amint mély hangon eldübörgi válaszait. Restif vitt magával papírt és tintát is, hogy a beszélgetést lejegyezze, de nem volt elég bátorsága hozzá. A pásztor viszont annál jobban élvezte az eseményt, és megíratott a rémült fiúval egy paktumot, melyet aztán gyorsan meg is kötött az Ördöggel.
Végül az Ördög távozott, anélkül, hogy bármelyikükben is különösebb kárt tett volna. Pierre élte tovább pásztori életét, Restif pedig soha nem tudta elfelejteni azt a mély hangot, melyet aznap éjjel hallott.
Forrás:
Montague Summers: Witchcraft and Black Magic
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésAmindenit :S jó ijesztő! Elhiszem, hogy vannak gonosz entitások, miért is ne volnának, de eszem ágában sem volna őket beinvitálni a világomba/otthonomba/kétméteres körzetembe, nem hogy még paktumot is kössek velük... Az nem derül ki, hogy miféle paktum volt? mert hát, végül is pásztor maradt a pásztor, nem lett befolyása, pénze, családja sem lett jobb helyzetű... Jó, tudom, hogy ez "csak egy történet", de akkor is, kíváncsi vagyok a részletekre :)
VálaszTörlésSzóval, nem derül ki, mi lett a pásztorral? :D
TörlésNos, elvileg a szellem/ördög a pásztornak mindenféle szerencsét és gazdagságot ígért, és, hogy ha éppen úgy akarja, még a szultán háremének a szépségeit is élvezheti. Viszont, lehet, hogy ezen dolgok kiosztásához elég rendhagyó módot választott az a lény, ugyanis nem sokkal az esemény után a pásztort elbocsátották többek között azért is, mert Restif egyik lány féltestvérével is hált. :D
Törlés