Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.
Akik rendszeresen olvassák írásaimat, jól tudják, hogy szívesen járok
körbe ősinek feltüntetett hagyományokat, feltérképezve azok néprajzi
gyökereit, és megmutatva, hogy némelyik nem is olyan régi, mint
legtöbben gondolják.
Ha már a mumus szerepét választottam, akkor Halloween környékén is hadd utáljanak!
Mindig
elmondom azonban, hogy attól még lehet egy hagyomány szép, hogy nem túl
régi, és nekem az ég-világon semmi gondom nincs a mai szokásokkal,
csupán mindent a maga helyén kell kezelni. A ma terítékre kerülő két
szokásról is sok neo-pogány úgy véli, hogy még az ősök hagyták reánk, ám
még ha aranyos dolgokról is van szó, semmiképp nem a távoli múltból
származnak.
Az első ilyen a töklámpás legendája. Szinte bármilyen pongyola
irodalomba tekintünk, mindenhol a Jack o’ lantern sztorival akarnak
elkápráztatni bennünket. A történet szép és régi, de valójában nem is a
töklámpásokról szólt eredetileg. Egy korábbi cikkemben már kifejtettem a
lidércfénnyel kapcsolatos képzeteket, és Jack, meg az Ördög történetét
bizony ez a jelenség ihlette anno, egyébiránt keletkezésének idején nem
is nagyon faragtak tököket. A kifaragott kerekrépákra, illetve az azokat
helyettesítő sütőtökökre már csak a 19. században kezdték ráilleszteni a
kapóra jött mesét.
A második legendánk a néma vacsora képzete. Manapság
azok közül, akik szívesen nyúlnak vissza a néprajzi ritkaságokhoz,
sokan ünneplik Halloween éjszakáját ezen a módon. Ilyenkor teljes
csendben költik el a fordítva felszolgált vacsorát, egy fordítva
megterített asztalról, miközben az étkezők halottaikat is megvendégelik.
A bibi csupán az, hogy ez a hagyomány olyannyira ritkaság, hogy nem is
létezik. Olyan, hogy néma vacsora, tényleg létezett, de valójában egy
jóslási módszer volt, melyet a leányok házassági jövendölésre
használtak. A név megtetszett valakinek, és az elmúlt évtizedek igazi
divathóbortjává vált bennfentes körökben, egy vadonatúj tartalommal.
Ismét nem szeretném, ha bárki is félreértene: én is
minden évben faragok tököt, és „meg szoktam vendégelni” a holtakat is.
Ezek tényleg szép dolgok, és feladatunk is, hogy egyre csak gazdagítsuk
kultúránkat értékes hagyományokkal. De minden szokásról érdemes tudnunk,
hogy honnan ered, és nem szabad mindegyikről elhinni, hogy ősrégi.
További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése