Halloween 13 éjszakája: a vad hajsza legendája

"Majd nem sokkal ezt követően, sok ember hallotta, amint rengeteg vadász vadászik. A vadászok nagyok és feketék voltak és undort keltőek, a kezeik feketék, és tágra nyílt szemekkel, félelmetesen, fekete lovakon és kecskéken nyargaltak." - Egy leírás a vad hajszáról 1127-ből

A középkor és a kora-újkor idejéből több feljegyzés is ránk maradt egy olyan, éjszaka vonuló seregről, mely félelmet keltett minden szem-, vagy fültanúja szívében. Általában, az év téli hónapjai alatt vonultak át az égen, esetleg a földön, nagy hangzavart keltve maguk körül. Egyes leírások szerint az egész csapat démonokból állt, máskor az elátkozott holtak lelkeivel azonosították őket, de egyes változatait a kereszteletlenül meghalt gyermekek alkották.

Ezen csapatoknak szinte mindig volt egy kimondott vezetője is, aki lehetett férfi vagy nő, vagy csak egyszerűen maga az Ördög. A német területeken például rendszerint Holda vagy Perchta vezette a holt gyermeklelkek csapatát, míg északabbra Woden nyargalt halott katonái élén az éjszakában. Nyugatabbra sokszor visszaköszön a valamilyen kihágás elkövetése miatt kárhozatra jutott vadász legendás alakja (pl. Herne, a windsori erdő vadásza), aki ugató fantomkutyáival együtt járja az erdőket. Szintén ezeken a vidékeken ismert, hogy az ilyen, éjszaka mozgó, harcias jellegű szellemcsapatokban elhunyt királyokat véltek látni, amint seregeik élén bolyonganak a sötétség leple alatt (pl. Herla, Arthur).

De ezen éjszakai vonulásoknak igen sokszor kimondott célja is volt. A holtak, démonok seregei a nemrég meghalt bűnösök lelkeit üldözték, néha pedig ők maguk hozták el a gonosz emberre a halált. Az is előfordult, hogy egyszerűen magukhoz ragadták a holtak lelkeit, nem törődve azok származásával. Máskor még elő emberek lelkei (pontosabban másai) is csatlakozhattak hozzájuk egy időre, pl. a boszorkányok éjszakai repüléséről szóló elbeszélések többször is említést tesznek erről.

Ezt a jelenségkört szokás általánosan a vad hajsza (wild hunt) névvel illetni. Európa legtöbb részén ismerték és félték ezeket a fantom csapatokat, és leírások majd' ezer éven keresztül jelentek meg róluk állítólagos szemtanúk beszámolói alapján. Szóval, ha legközelebb egy késő őszi éjen vadászkürtök hangját hallod, tudd, hogy nem kell aggódni, csak a holtak lelkei járják a vidéket.


Források:
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Processions of the Undead
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore