Halloween 13 éjszakája: aki nem illik a képbe: a magyaltölgy

   Közös sorozatunk mai epizódja az Erdész munkája.

 

 

Számos modern pogány hagyományban jelentős szerep jut a Magyalkirály és a Tölgykirály harcának, kiváltképp Halloween idején, hiszen ilyenkor győzedelmeskedik a tüskésebb uralkodó. Ez a szereposztás a világosság és a sötétség örök versengésének egy barátságos históriája. Persze nem árt, ha a két király harcának ősi eredetét egészséges szkepticizmussal szemléljük, hiszen az elgondolás maga csupán alig ötven éves, mindazonáltal egy igazán kedves történetről van szó...

Mindezek után már csak egy zavarbarbaejtő érdekességet szeretnék megemlíteni, amit úgy hívnak, hogy magyaltölgy (Quercus ilex). Ő egy örökzöld tölgy faj, akinek a magyaléhoz hasonló levelei és ehető makkjai vannak. Nálunk is előfordul, bár nem túl gyakori.

Jó látni, hogy a két király néha azért ki is békül... 

További érdekességek az Erdő misztériumáról és a tradicionális boszorkányságról: www.azerdesz.hu

Halloween 13 éjszakája: a vad hajsza legendája

"Majd nem sokkal ezt követően, sok ember hallotta, amint rengeteg vadász vadászik. A vadászok nagyok és feketék voltak és undort keltőek, a kezeik feketék, és tágra nyílt szemekkel, félelmetesen, fekete lovakon és kecskéken nyargaltak." - Egy leírás a vad hajszáról 1127-ből

A középkor és a kora-újkor idejéből több feljegyzés is ránk maradt egy olyan, éjszaka vonuló seregről, mely félelmet keltett minden szem-, vagy fültanúja szívében. Általában, az év téli hónapjai alatt vonultak át az égen, esetleg a földön, nagy hangzavart keltve maguk körül. Egyes leírások szerint az egész csapat démonokból állt, máskor az elátkozott holtak lelkeivel azonosították őket, de egyes változatait a kereszteletlenül meghalt gyermekek alkották.

Ezen csapatoknak szinte mindig volt egy kimondott vezetője is, aki lehetett férfi vagy nő, vagy csak egyszerűen maga az Ördög. A német területeken például rendszerint Holda vagy Perchta vezette a holt gyermeklelkek csapatát, míg északabbra Woden nyargalt halott katonái élén az éjszakában. Nyugatabbra sokszor visszaköszön a valamilyen kihágás elkövetése miatt kárhozatra jutott vadász legendás alakja (pl. Herne, a windsori erdő vadásza), aki ugató fantomkutyáival együtt járja az erdőket. Szintén ezeken a vidékeken ismert, hogy az ilyen, éjszaka mozgó, harcias jellegű szellemcsapatokban elhunyt királyokat véltek látni, amint seregeik élén bolyonganak a sötétség leple alatt (pl. Herla, Arthur).

De ezen éjszakai vonulásoknak igen sokszor kimondott célja is volt. A holtak, démonok seregei a nemrég meghalt bűnösök lelkeit üldözték, néha pedig ők maguk hozták el a gonosz emberre a halált. Az is előfordult, hogy egyszerűen magukhoz ragadták a holtak lelkeit, nem törődve azok származásával. Máskor még elő emberek lelkei (pontosabban másai) is csatlakozhattak hozzájuk egy időre, pl. a boszorkányok éjszakai repüléséről szóló elbeszélések többször is említést tesznek erről.

Ezt a jelenségkört szokás általánosan a vad hajsza (wild hunt) névvel illetni. Európa legtöbb részén ismerték és félték ezeket a fantom csapatokat, és leírások majd' ezer éven keresztül jelentek meg róluk állítólagos szemtanúk beszámolói alapján. Szóval, ha legközelebb egy késő őszi éjen vadászkürtök hangját hallod, tudd, hogy nem kell aggódni, csak a holtak lelkei járják a vidéket.


Források:
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Processions of the Undead
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A Dictionary of English Folklore

Brigid istennő

Brigid egy kelta istennő, akit általában a tűzzel, a kovácsmesterséggel és a költészettel kapcsolnak össze, valamint ő uralkodott a termékenység (különösen az állatállomány termékenysége), a jó termés, a gyógyítás és a jövendölés fölött. Nevét általában "a fennkölt személynek" ("exalted one") szokták fordítani, egyes kutatók pedig ebből azt feltételezik, hogy eredetileg ez nem is egy név volt, hanem egy titulus bizonyos magas rangú személyekre. Magáról Brigid kereszténység előtti kultuszáról viszonylag kevés információnk maradt fenn.

Brigidet általában a Dagda lányának szokták leírni. A Cath Maige Tuired című történetben (mely a Tuatha Dé Dannan és a Fomoriak küzdelmét írja le Írország uralmáért) Brigid mint Bres, a Fomori király felesége jelenik meg. Fiuk is született, akit Ruadánnak hívtak, ám őt megölik a harcok során. Egyes leírások viszont Senchán Torpéist feleségeként mutatják be ezt az istennőt. Anyja volt még továbbá három másik fiúnak is, egy mára szinte alig ismert alaktól, akit Tuireann-nek hívtak, és néha nőként ábrázoltak.

A Sanas Chormaic cimű műben Birgidről azt írják, hogy két ikertestvérrel is rendelkezett, és így ő is gyarapítja a kelta hármasistennők táborát. Ezek az istennők gyakran (de nem mindig) egy domináns és két kisebb jelentőségű, gyakorlatilag teljesen elhanyagolható személyiségből álltak. Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy eredetileg csak a domináns figura létezett, és azt háromszorozták meg. Ezt az elképzelést a korai ír dinasztikus feljegyzések is alátámasztják, mikben háromszorosan említik a fontosabb személyiségek neveit. Habár ennek az elképzelésnek ellent mondd a Mórrigna néven ismert hadistennő-triász, mely tagjainak határozott, különálló személyiségük van.

Brigid valószínűleg megegyezik a britt Brigantia nevű istennővel, akit a mai Yorkshire területén imádtak a róla elnevetett brigantok. Sok dedikáció szerepel ezen istennőhöz Hadrianus falán, az ezen törzs által uralt területeken vagy azok határán. Brigidet és Brigantiát is összekapcsolják még a Julius Ceasar által gall Minerva istennőként leírt istennővel, aki a mesterségek felett uralkodott.

Brigid istennőt általában a kereszténységen belül Szent Brigittaként gondolják túlélni (angol nyelvterületet Saint Brigid), habár megdönthetetlen bizonyíték erre sem létezik. A katolikus egyház továbbra is valós történelmi személynek tartja, aki valamikor kb. 460-tól 528-ig élt. A feljegyzések szerint apátságot alapított Kildare-ben, és ott élte rendfőnökasszonyként.
A 12. században egy Gerard nevű illető jegyezte le, hogy örök láng ég ebben a városban, mely már több, mint 500 éve nem aludt ki., és nem hagyott hamvakat maga után. A tüzet eredetileg Brigittával együtt 20 apáca gondozta, ám a halála után már csak 19 folytatta, de férfi embert nem engedtek a közelébe.
Kildare közelében több mezőt is "Brigid legelőjének" hívtak, melyeket senki nem mert felszántani. Marhákat legeltettek rajta, amik ha a földig le is rágták a füvet, az másnap reggelre újra visszanőtt.
Szent Brigitta közkedvelt jelképe a Brigid kereszt névre hallgató szalmából font egyenlő szárú kereszt. A legenda szerint Brigitta megtérített egy haldokló pogány embert, méghozzá egy ilyen kereszt segítségével. A néphagyomány azt tartotta erről a szimbólumról, hogy véd az elemi csapásoktól, a tűzvészektől, a vihartól és a villámcsapástól. Az emberi test közelében tartva gyógyító erőt tulajdonítottak neki, különösen a gyermekszülésből eredő betegségek és a meddőség ellen gondolták jónak. (Elkészítési útmutató hozzá a Sövény Társaságának cikkei közt lesz fellelhető most szombattól.)
A keresztények az utóbbi évszázadban Szent Brigittához imádkoztak, mikor a tűz utolsó parazsait beborították hamuval éjszakára, hogy az reggelig ne aludjon ki teljesen. A skót népi hagyomány úgy tarja, hogy Brigitta segédkezett Jézus születésénél, így szülés esetén a bába az otthon ajtajához ment, és megkérte Brigittát, hogy jöjjön be, és adjon megkönnyebbülést a vajúdó nőnek. Brigittához fordultak továbbá otthonvédelmező bűbájok esetén is, valamint gyógyításra szánt növények begyűjtésekor.
Szent Brigitta növénye a gyermekláncfű, madara a kenderike, a sólyom és a csigaforgató.

Névváltozatai: Brighid, Brigid, Brigit, Bríd, Bride, stb.

Források:
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák 
Sharon Paice MacLeod: Celtic Myth and Religion: A Study of Traditional Belief, with Newly Translated Prayers, Poems and Songs
John T. Koch: Celtic Culture: A Historical Encyclopedia, Volume 1
David Leeming: The Oxford Companion to World Mythology