Kövek, ásványok felszenteléséről

Gervasius Tilberiensis említi a kövek felszentelését a 13. század elején, mely által bármely kő képes mágikus erőkre szert tenni. A felszentelés alatt egészen pontosan két dolgot ért. Egyrészt, egy mágikus rituálét, mely segítségével (és Isten áldásával) a kő belső tulajdonságai felerősödnek, és egy adott célra alkalmazhatókká válnak. Másrészt viszont, a kő bűnöktől való megtisztítását, ugyanis a középkor folyamán többen is úgy gondolták, hogy Ádám bűnétől a kövek is beszennyeződtek, mint minden más teremtmény. A probléma csak az volt, hogy miként pár szótól és érintéstől felszentelődhettek az egyes kövek, úgy a folyamatos személyen való hordás által be is szennyeződhettek, ami után újra meg kellett őket tisztítani. Hogy Gervasiust idézzem:

 "Ezért, csakúgy, ahogy a kövek felszentelődnek a növényekkel és mélységes ördögűzésekkel együtt a püspökök érintésétől, mikor ugyanígy átjárja őket a hordójuk gyalázatossága, felkenik őket, a püspök kezével, egy galamb vérével, és ismételt imákkal visszaadják a részlegesen vagy teljesen elvesztett erényeiket."

 De az emberek, próbálva azt igazolni, hogy a kövek mágikus felhasználása nem ördögi elfoglaltság, azt is elterjesztették, hogy magának a kő használójának is muszáj bűntelennek lennie, különben nem működik a varázslat, sőt, akár teljesen ki is veszhet a kőből:

"Szükséges azonban, hogy bárki, aki megpróbálja a kő erényét érezni viselése által, igaz kell, hogy legyen testében, és tiszta a tudatában: a kő magasztossága eltűnik a nem méltó ember érintésére, és a felszentelés hatásossága elkerüli az alantas felszentelőt."

Amit fontosnak érzek megjegyezni, hogy míg a kövek bizonyos mágikus funkcióra való felszentelésére bőven akad példa a kereszténység térhódítása előttről is, addig a kövek beszennyeződéséről, és az ettől való megtisztításról nincs információnk. Így valószínű, hogy a ma oly divatos "rossz rezgések/energiák" kitisztítása használat előtt, közben és után az ásványokból igazából a keresztény világnézeten alapszik, melyben az ember (sőt, az egész anyagi világ) valamilyen formában mindig bűnös, és megtisztulásra szoruló.

Mindezek után álljon még itt egy, a középkor folyamán több író által is lejegyzett módszer a kövek felszentelésére:

A megtisztítandó követ egy tiszta lenvászonba kell göngyölni, majd az oltárra rakni, hogy három misét elmondhassanak fölötte. A harmadik mise elmondójának, papi ruhában, végül el kell mondania ezt az áldást is:

"Az Úr legyen veled és szellemeddel. Imádkozzunk. Isten, mindenható Atya, ki pár érzéketlen teremtményen keresztül felfedted Illés előtt a Te hatalmadat; Te, ki parancsoltál Mózesnek, szolgádnak, hogy papi ruhái között dicsőítse a rationale-ját tizenkét drágakővel; Te, ki szintúgy megmutattad János evangélistának a Szent Várost, Jeruzsálemet, mely az örökkévalóságnak épült olyan kövekből, melyek ezen erényeket jelképezik, és akinek hatalma van, hogy kövekkel felélessze Ábrahám fiát, alázatosan könyörgünk Hozzád, fenség, Te, ki hatalmad örök hordozójának választottad ezen kövek egyikét, hogy megálld és felkend ezen köveket a Te neved szentsége és megtestesülése által, hogy meg legyenek áldva, szentelve és dicsőítve, és megkapják azon erények hatalmát, melyeket fajtájuknak adtál ugyanebben a felszentelésben, és a bölcsek tapasztalatai kimutatták, hogy a Te ajándékodból valók, hogy bárki is viselje magán őket, általuk érezze kegyelmed ajándékaival együtt hatalmad jelenlétét, és hogy méltók vagyunk a megkapására ezen erényeknek. Jézus Krisztus, a Fiad által, kiben minden szentség, áldás és dicsőség lakozik, és aki Veled él és uralkodik, mint Isten mindörökkön örökké. Ámen. A hála legyen az Istené."


Források:
Claude Lecouteux: A Lapidary of Sacred Stones: Their Magical and Medicinal Powers Based on the Earliest Sources
John Petropoulos: Greek Magic: Ancient, Medieval and Modern
George Frederick Kunz: The Curious Lore of Precious Stones