Boszorkányok kedvenc növényei

Bizonyos növények az évszázadok folyamán nagy hírnévre tettek szert, mint a boszorkányok kedvenc társai, vagy mint bájitalaik, varázslataik és kenőcseik fő hozzávalói. Közös jellemzőjük, hogy mindnyájan erősen mérgezőek, így a velük való munka nagy elővigyázatosságot igényel. A legtöbbet emlegetettek közülük:

Beléndek - Hyoscyamus niger

Széles körben használták szerelmi varázslatokban, de nem csak a szerelem felélesztésére. Egy boszorkányperben elmondottak szerint például a beléndekmagok két szerelmes közé rakva utálatot keltenek a párban. Egy másik, 1538-as pomerániai perirat szerint pedig a vádlott boszorkány egy férfi cipőjébe tett egy keveréket, ami egy hóhér vízbe fúlt fiának a sírjáról származó földből, koponyacsontokból, beléndekmagokból sóból és fanszőrzetből állt, és az volt a dolga, hogy biztosítsa, a férfi "kövesse" a nőt.
A magjainak füstjét szellemek invokálására használták, valamint tisztánlátás elősegítésére. Ebben persze bizonyára nagy segítség volt a növény pszichoaktív hatása, melynek köszönhetően szintén egyik legkedveltebb hozzávalója volt a repülőkenőcsöknek.
Egy brit elképzelés szerint a növény akkor volt a leghatásosabb, ha egyedül, a jobb lábán állva és csak a kisujját használva húzza ki a földből egy meztelen szűz.

Mandragóra - Mandragora officinarum

A mandragóra az egyik legkorábbról ismert afrodiziákumok egyike, már a Bibliában is említést tesznek róla. Kirké kedvenc varázsnövényének tartották az ókori görögök, míg egyes hagyományok szerint Hekaté kertjében is megtalálható volt. Így talán nem is csoda, hogy a boszorkányok bájitalainak az egyik fő hozzávalójának tartották. Ettől függetlenül a gyökerét mind a görögök, mind a rómaiak varázslatok elleni, illetve szerencse hozó amulettnek gondolták. E mellett azt is hitték, hogy az ember egy démont is képes lehet a mandragóragyökérből nevelni, mely aztán képes volt a jövőbe látni, és gazdagságot hozni.
A középkor folyamán a Sátán növénye lett, és többek között azt is tartották róla, hogy maga az Ördög tanítja meg az embereknek, hogyan tudják fellelni, majd kiszedni a gyökerét. Egy időben pedig elég volt a mandragóragyökér birtoklása is ahhoz, hogy valakit boszorkánysággal vádolhassanak: 1630-ban például három nőt végeztek ki a németek épp e miatt boszorkányként.

Sisakvirág - Aconitum sp.

A görög mítosz szerint az alvilági háromfejű kutya, Kerberosz kifröccsenő nyálából nőtt ki. Szentnek számított Hekaté számára, aki állítólag a leghalálosabb fajtáját a saját kertjében nevelte.
A középkori boszorkányok repülőkenőcseikben használták, sőt, egyes források szerint a levelét is rágcsálták hallucinogén hatásai miatt (ami elég extrém, tekintve, hogy az érintése is irritáló hatású lehet az érzékenyebb bőrűek számára).

 

Nadragulya - Atropa belladonna

Az ókori görögök az mandragóra testvérének tartották, és borhoz keverték, valamint afrodiziákumként alkalmazták. Így talán már nem is olyan meglepő, hogy állítólag a thesszáliai boszorkányok szerelmi bájitalainak fontos hozzávalója volt. Sok kelet-európai szerelmi varázslatban is alkalmazták, illetve a gyökerét a mandragóráéhoz hasonlóan használták.
Boszorkánykenőcsök kedvelt hozzávalója volt.
Egy monda szerint a nadragulya bizonyos időkben az erdőben egy halálosan gyönyörű nő képét ölti magára, akire azonban az embernek még csak ránézni is veszélyes.

Foltos bürök - Conium maculatum

Hekaté szent növényének számított, és a boszorkánykenőcsök hozzávalói között is gyakran előfordult.
Egy ír szerelmi bűbáj szerint tíz büröklevelet kellett szedni, majd megszárítani, végül pedig a kiszemelt személy ételébe is italába keverni (habár, ez inkább a mai szóval élve "randidrogként" működhetett).
E német néphit szerint pedig egy varangy élt alatta, mely folyamatosan a mérgét szívogatta.


Források:
Christian Rätsch: The Dictionary of Sacred and Magical Plants
Marcel de Cleene, Marie Claire Lejeune: Compendium of Symbolic and Ritual Plants in Europe vol. II.
Donald Watts: Dictionary of plant lore