Mérgező növény!!!
Nem: feminin
Elem: víz
Bolygó:Vénusz
Csillagjegy: Mérleg, Bika
Felhasználható: tündérmágia, védelem
Virágnyelv: hamisság
Híresen nagy kedvence a tündéreknek. Régen azt mondták róla, hogy szárának meghajlásával tiszteleg az előtte elhaladó tündérek előtt. Egyes elbeszélések szerint pedig, a tündérek rendszeresen alatta szoktak táncolni. Más információk szerint a tündérek ruházatának kedvelt része: például Shefro, Írország egyik közismert tündére mindig úgy van leírva, hogy gyűszűvirágokat visel. Anglia egyes részein viszont már a boszorkányok gyűrűinek gondolták azt a növényt, melyeket a boszorkányok állítólag az ujjaikra szoktak húzni. Skóciában pedig a "holt ember harangjainak" hívták, és ha valaki meghallotta a virágokat csengeni, akkor biztos lehetett abban, hogy hamarosan meghal.
Ám bármennyire is a tündérek által kedvelt virágnak mondták, attól még a gyűszűvirágot rendszeresen alkalmazták épp a tündérek elleni védelemért, sőt, egyes feljegyzések szerint ő is képes adni a legnagyobb oltalmat ellenük. Írországban azt tartották, hogy képes megtörni a tündérek által az emberekre bocsátott bűvöletet (az ettől szenvedő gyerekeket pl. 10 vagy 12 levél nedvével kenték be), habár azt is gondolták, hogy a virág elő is idézheti azt. Képesnek képzelték minden tündérek által okozott betegség meggyógyítására. De különösen jónak tartották váltott gyermekek esetén. A növény egy darabját az ágy alá kellett tenni, és ha elváltották a gyereket, akkor ez arra kényszerítette a tündéreket, hogy visszacseréljék az eredetire. Egy másik módszer szerint, a gyereket a levében kellett megfürdetni, vagy csak elég lehetett annyi is, ha pár levelét a gyerekre rakták. Az írek boszorkányság ellen is használták, mégpedig így, hogy teljesen bekenték vele az áldozat testét.
A múltban pedig a walesi asszonyok fekete festéket főztek belőle, amivel aztán keresztet rajzoltak a kunyhóik kőpadlójára, hogy megakadályozza a gonosz házba való bejutását.
Szerencsétlenséget hozó virágnak tartották a házon belül, illetve a hajókon, míg a kertben elvileg védelmet ad. Volt, hogy az átültetését is balsorsot hozónak képzelték, ellentétben a magról nőtt darabjaival, melyeket nagyon kellett gondozni, hogy szépen nőjenek, mert akkor szerencsehozó kabalaként funkcionálnak majd.
Híresen nagy kedvence a tündéreknek. Régen azt mondták róla, hogy szárának meghajlásával tiszteleg az előtte elhaladó tündérek előtt. Egyes elbeszélések szerint pedig, a tündérek rendszeresen alatta szoktak táncolni. Más információk szerint a tündérek ruházatának kedvelt része: például Shefro, Írország egyik közismert tündére mindig úgy van leírva, hogy gyűszűvirágokat visel. Anglia egyes részein viszont már a boszorkányok gyűrűinek gondolták azt a növényt, melyeket a boszorkányok állítólag az ujjaikra szoktak húzni. Skóciában pedig a "holt ember harangjainak" hívták, és ha valaki meghallotta a virágokat csengeni, akkor biztos lehetett abban, hogy hamarosan meghal.
Ám bármennyire is a tündérek által kedvelt virágnak mondták, attól még a gyűszűvirágot rendszeresen alkalmazták épp a tündérek elleni védelemért, sőt, egyes feljegyzések szerint ő is képes adni a legnagyobb oltalmat ellenük. Írországban azt tartották, hogy képes megtörni a tündérek által az emberekre bocsátott bűvöletet (az ettől szenvedő gyerekeket pl. 10 vagy 12 levél nedvével kenték be), habár azt is gondolták, hogy a virág elő is idézheti azt. Képesnek képzelték minden tündérek által okozott betegség meggyógyítására. De különösen jónak tartották váltott gyermekek esetén. A növény egy darabját az ágy alá kellett tenni, és ha elváltották a gyereket, akkor ez arra kényszerítette a tündéreket, hogy visszacseréljék az eredetire. Egy másik módszer szerint, a gyereket a levében kellett megfürdetni, vagy csak elég lehetett annyi is, ha pár levelét a gyerekre rakták. Az írek boszorkányság ellen is használták, mégpedig így, hogy teljesen bekenték vele az áldozat testét.
A múltban pedig a walesi asszonyok fekete festéket főztek belőle, amivel aztán keresztet rajzoltak a kunyhóik kőpadlójára, hogy megakadályozza a gonosz házba való bejutását.
Szerencsétlenséget hozó virágnak tartották a házon belül, illetve a hajókon, míg a kertben elvileg védelmet ad. Volt, hogy az átültetését is balsorsot hozónak képzelték, ellentétben a magról nőtt darabjaival, melyeket nagyon kellett gondozni, hogy szépen nőjenek, mert akkor szerencsehozó kabalaként funkcionálnak majd.
Források:
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Elizabeth Silverthorne: Legends and Lore of Texas Wildflowers
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése