2011. augusztus 26., péntek

Állatok és üzeneteik

Már azóta tervezek egy ehhez hasonló bejegyzést írni, amióta elkezdtem a blogomat, ám valahogy soha nem jutottam el a megvalósításához. Ennek persze több oka is van. Egyrészt nem bízok eléggé fogalmazási tehetségemben, másrészt azon témákban amiről írni szeretnék még túl tapasztalatlannak érzem magam ahhoz, hogy bármi értelmeset tudjak legépelni. Aztán persze ezek a témák elég személyessé is tudnak válni; és hát vannak olyan dolgok, amik másra nem tartoznak (főleg a boszorkányságban, ahol a titoktartás igen fontos). Nem utolsó sorban pedig, az is visszatart, hogy sokszor teljes őrültségnek hangzanak a tapasztalataim. Mármint, nem tudom ki hogy van vele az olvasóim közt, de én elég kétkedve fogadnám annak a szavait, aki azt állítja magáról, hogy pár hónapja meglátogatta egy gnóm (vagy valami ahhoz hasonló) lefekvés után.

Valamivel több mint két éve kezdtem el asztrál projekcióval próbálkozni, amiből pár hónap alatt álommunka lett. Miután fokozatosan jobb lettem az álmodásban (dőlt betűk a normál álom és a - jobb szó híján - "mágikus" álom megkülönböztetésére), különféle állatok kezdtek el megjelenni nekem, mind álmaimban, mind a való életben. A macskám valódi familiárissá változott, és útmutatást biztosított nekem álmaim során. Denevérek jöttek hozzám, elhozva hírét lelkileg megerőltető időszakoknak. Pókok tűnnek fel előttem, ha valami rosszul fog elsülni. Szarkák vigyáznak rám ebben a világban, és nyugtatgatnak, ha ideges vagyok, hogy minden rendben lesz.

Sokszor elgondolkodom rajta, ezt most vajon csak mind beképzelem? Ha jobban belegondolok, biztos mindenre van logikus magyarázat, és talán csak én akarom beleképzelni a "varázslatot" mindenbe. Másrészt, viszont néhány állatra igen nehéz másképp gondolni, ha egyszer újra meg újra feltűnnek előttem, amíg rájuk nem fordítom a megfelelő figyelmet. Valószínűleg épp ez az egyik legbonyolultabb része a mai modern emberek számára a természettel való kommunikációnak: elfogadni, hogy egy bizonyos állatnak (vagy növénynek) igen is lehet számunkra üzenete. Persze a másik nagy nehézség az, hogy a ló túloldalára se essünk át, és minden utunkba kerülő állatot üzenethozónak véljünk. Két tippem van e különbségtétel meghozatalára:  ügyelni kell az ismétlődésekre, vagy az olyan helyen megjelenő állatokra, akiknek normál körülmények között ott semmi keresni valójuk (ilyen példának mondanám én akár az üres poharamban megjelenő pókot is).

Személy szerint úgy tartom, hogy a boszorkányság egy igen fontos alapja a másokra való figyelés, legyen szó emberekről, állatokról, növényekről, vagy akár szellemekről. Magamon is azt figyelem meg, hogy amint egyre jobban elmélyítem a gyakorlataimat, annál több dolgot veszek észre magam körül. Ha pedig valamit észreveszek, és a szerint cselekszek (pl: ahogy láthatóan egy növény vagy állat szeretné), a pozitív visszajelzés sem marad el.

2 megjegyzés:

  1. Szia, ismét én írok (aki keresi az elso lépéseket). Nekem ez egyáltalán nem hangzik orultségnek. Szoktam kommunikálni állatokkal (egyoldalúan, mivel csak én beszélek hozzájuk, vagy pisologok rájuk, tudom, hogy ez nagyon hulyén hangzik :). Viszont azt vettem észre, hogy figyelnek (általában), ha mondjuk beszélek hozzájuk. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy az állatok sokkal-sokkal tobbek annál, mint ahogy a hétkoznapi ember tekint rájuk. Nem szabadna így bánni veluk, mint ahogy az emberiség teszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)

      Állatokkal beszélni fontos, meg növényekkel is. De akkor már a gombákat se hagyjuk ki... Ez szerintem alapvető boszorkányos viselkedés.
      Akár azt is mondhatjuk, hogy ezzel már meg is tetted az első lépéseket! ;)

      Üdv: Virág

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...