Arthur Rackman |
Van ahol híres hóbortos csínjairól. Néhány farmházban például húshagyókedden egy kakast és szalonnát főznek össze, és úgy tartják, hogy azt, aki ebből az ételből nem eszik nagy élvezettel éjszaka a hob thrust nyakig tömi bigg-chaft-al (ami valószínűleg valamilyen étel, de pontos leírást nem leltem róla).
Elterjedtebb róla az az elképzelés, hogy földműveseknek és kézműveseknek segít éjszaka. A hob thrust által meglátogatott ember egyszer csak azt veszi észre, hogy reggelre valamilyen munkája (legyen az a széna lekaszálása vagy cipőkészítés) mintha magától elkészült volna. A történetekben aztán a gazda kilesi, hogy ki is végzi a feladatait, majd megpróbálja megakadályozni a hob thrust-ot a munkájában, de ez soha nem sikerül neki.
Egy 1822-es leírás szerint a hob thrust magányos lény volt, aki Millomban élt, és saját farmházakból álló körzete volt. Kedvesnek mondták, aki hajlandó volt mindent megtenni, amit csak elvártak tőle. Jutalma egy kvart tejes zabkása volt, amit egy csorba tálban szolgáltak fel neki. A szolgálólányok vajköpüléskor sokszor mondták, hogy "Azt kívánom, bárcsak Throb köpülné meg!", mire rendszeresen készen is találták a vajat. A hob thrust végül elhagyta ezt a helyet egy szabó kedveségének köszönhetően, aki egy kabátot készített neki, hogy az tartsa melegen télen. Az általa kísértett helyeken még utána sokáig lehetett hallani, amint vígan énekelte, hogy már van kabátja, és többet nem fog jó dolgot cselekedni másnak.
Források:
D. L. Ashliman: Fairy lore: a handbook
Lewis Spence: The minor traditions of British mythology
Jacqueline Simpson, Stephen Roud: A dictionary of English folklore
John Trotter Brockett: A glossary of North country words, in use
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése