Menj ki egy olyan helyre, ahol a Természet körbevesz. (Az nem baj, ha más emberek is vannak körülötted.)
Ülj le kényelmesen, optimális esetben a földre.
Csukd be a szemed, és végy pár mély lélegzetet. Ürítsd ki a fejedből a mindennapok káoszát.
Mikor már tisztának érzed a fejed, kezdj az érzékeidre figyelni.
Figyelj arra, amit a bőrödön érzékelsz. Érzed a Nap sugarainak a melegét? Esetleg a szél hűvös érintését? Talán egy légy mászkál a kezeden?
Figyeld meg, milyen illatokat érzel. A fű, a fák, a föld vagy esetleg a virágok illatát?
Fülelj, és vedd számba a hangokat, amiket hallasz. A szellő neszelését a fák levelei közt? A méhek döngicsélését? A madarak énekét? Emberek beszélgetését?
Nyisd ki a szemed, és nézz körbe. Figyelj meg minden apró és nagy részletet. A füvön futó hangyáktól, a legnagyobb fákig.
Végezetül figyeld oda minderre egyszerre. Egy időben érezd a Nap érintését, a Természet illatait és hangjait, valamint lásd a szépségét.
Tudd, hogy ennek az egésznek te is szerves része vagy. Nem valami nagy része, nem is feltétlenül fontos része, de attól még az egészbe ugyanúgy beletartozol.
Tartsd fent ezt az állapotot, ameddig csak jólesik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése