- Az oltár az a hely, ahol áldozatokat mutatnak be az isteneknek.
- A múltban egy oltár készülhetett fából, kőből, márványból, vagy akár szarvakból is.
- Formája lehetett négy-, vagy háromszögletű, esetleg kerek.
- Az oltárok általában kelet felé néztek, és mindig alacsonyabbra helyezték őket, mint az istenek szobrát.
- Az oltárak magassága változott attól függően, hogy melyik istennek szánták őket. Servius szerint az égi és magasabb rangú isteneknek szánt oltárokat kimondottan magasra készítették. A földdel kapcsolatos istenek oltára viszont a talaj felszínének a közelében maradt. Az alvilági istenek számára pedig a földbe lyukakat ástak.
- A templomok használata előtt az oltárokat ligetekben, utak mentén és hegyek tetején állították fel, és szokás szerint rájuk vésték annak az istenségnek a nevét vagy jelképét, akinek szentelték.
- Az ókori görögök kétféle oltárt ismertek: egy "igazit", amin az isteneiknek áldoztak, és egy annál kisebbet, amelynél a hősöket tisztelték.
- Az ókori Róma nagy templomaiban általában három oltár volt található. Egy a szentélyben volt elhelyezve, az istenség szobrának a lábánál; itt füstölőket égettek és italáldozatokat mutattak be. A másik oltár a templom bejárata előtt volt, és itt áldozták fel az áldozatokat. A harmadik oltár mozgatható volt, amire különféle felajánlásokat és szent edényeket helyeztek.
Forrás:
Encyclopaedia Britannica: or, A dictionary of arts, sciences, and miscellaneous literature, enlarged and improved, 2. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése