Észak

Észak: az égtáj, mit a Nap soha nem érintett; a rejtélyek, a misztériumok és a varázslat hona. Az ősi pogányok számára ez az égtáj nagy hatalmak otthonának számított, mivel úgy látták, hogy a mennyek a Sarkcsillag körül forognak. Épp ezért templomokat és piramisokat is igazítottak hozzá, valamint sok mai mágikus tradícióban is az oltár ebbe az irányba néz.

Edmund Dulac

Nem: feminin
Elem: föld
Évszak: tél
Ünnep: Yule
Időszak: éjfél, időtlenség
Életkor: öregkor
Holdfázis: sötét hold/újhold

Eszköz: pentákulum, fekete tükör

Szín: ezüst, fehér, fekete, halványlila, kék, szürke, a sarki fény színei
Állat: bálna, farkas, koca, medve (főleg jegesmedve), szarvas

Természeti szellem: gnóm
Ásvány: aventurin, kőszén, moha achát, obszidián, peridot, smaragd, türkiz
Növény: borostyán, fagyöngy, fekete üröm, fenyő, magnólia, nyírfa, orvosi füstike, orvosi füzény, páfrány, réti füzény, vasfű, zuzmók

Istenségek: Athena, Baaltisz Zapuna, Baál Zebul (Észak Kastélyának Ura), Baál Zephón (Észak Ura), Bél, Belili, földistennők, Hápi, Jupiter, Meretszeger (a Csend Barátja), Nebhet, Néith, Nephthüsz, Nerthus, Ozirisz, Széth (Északi Ég Ura), Szoma, Uadzset, Uriel, Zeusz, Cerridwen, Nephthys, Persephone, Prithvi, Rhea, Rhiannon, Arawn, Cernunnos, Dionysus, Marduk, Tammuz

Asszociációi: aurora borealis; a Banya; bölcsesség; büszkeség; csend; csillagfény; elemi erők; értelem; felsőbb szintű beavatottság; fény az éjszakában; figyelmes hallgatás és hallgatni tudás képessége; hideg; halál, és az általa keletkezett élet; ismeretlen; isteni misztérium; láthatatlan; látomások; magányos boszorkányság; mágia; megújulás; megváltozás; ősi káosz; ősök; sötétség; spirituális megvilágosodás; szellemek; szél; szél hangja; talány; test egésze; teóriák; titkok; titoktartás; tudás; varázslat; vendégszeretet; újjászületés


Források:
Eileen Holland: Boszorkánypraktikák
+különféle weboldalak