Magyalkirály

Egyes wicca és pogány hagyományokban az év folyamatainak változását a Magyalkirály és a Tölgykirály versengésével jelenítik meg. A Magyalkirály jelképezi az öregkor bölcsességét, az aratást, a sötétséget és a halált, míg a Tölgykirály a termékenységet, a növekedést és az életerőt. Kettejük között van felosztva az év. A Magyalkirály uralmát a nyári napfordulókor kezdi, mikor is legyőzi a Tölgykirályt; így ő azoknak a napoknak az ura, mikor a nappalok fokozatosan rövidülnek. A téli napfordulókor visszatér a Tölgykirály, és legyőzi a Magyalkirályt, elkezdve uralmát a növekedő hosszúságú nappalok felett. Küzdelmük tárgya pedig nem más, mint az Istennő, akinek mindketten el szeretnék nyerni a kegyeit. Kettejük csatája örökös, hiszen elválaszthatatlanok egymástól: egyikük a másikának a "másik énje". Egyikük a sötétség, másikuk a fény, és egyik sem létezhetne a másik nélkül.

De honnan is ered ez az elgondolás?
Mint mai neo-pogány/wicca mítoszokban oly sokszor, most is Robert Graves felé kell tekinteni. 1948-ban kiadott The White Goddess című könyvében ír egy olyan témáról, amit ő felfedezni vélt az év ünnepeiben, és amiről még azt is megjegyezte, hogy az elgondolása titokban fennmaradt a boszorkányok vallási elgondolásaiban is. Graves elképzelése szerint ugyanis az ünnepek a növekvő félév istenének az életciklusain alapulnak, aminek fontos része volt ezen isten csatavesztése a fogyó félév istenével szemben. Ezt a csatát továbbá a mindenható Hármas Istennő kegyeiért vívják, aki egyszerre anya, szerető és eltemetője ezen testvéristeneknek. Ezt a gondolatot vette át negyven év múlva Janet és Stewart Farra az Eight Sabbats for Witches (1988) című könyvében, és tette ismertté a nagyközönség számára.

És miért pont magyal?
Itt már magához Graves-hez fordulok. A már említett könyvében a magyalról azt írja, hogy megjelenik az ír eredetű Romance of Gawain and the Green Knight-ban. Itt a Zöld Lovag (Green Knight) egy halhatatlan óriás, kinek bunkósbotja egy magyalbokor. Ő és Sir Gawain megállapodást kötnek, hogy lefejezik egymást az évváltásokkor - vagyis télközépen és nyárközépen felváltva -, de valójában a Magyal-lovag megkegyelmez a Tölgy-lovagnak. Aztán idéz még a Sir Gawain's Marriage-éből is, amiben Arthur mondja egy helyen, hogy látott egy vörösbe öltözött nőt, aki tölgy és zöld magyal között ült. Majd rögtön meg is állapítja, hogy hölgy, akinek igaz nem említik a nevét, Creiddylad, akiért a wales-i mitológiában a Tölgy-lovag és a Magyal-lovag harcolt minden május 1-jén.
Viszont ehhez egy kísértetiesen hasonló elképzelés jelenik meg Róheim Géza, eredetileg 1930-ban megjelent könyvében, amiben a következőket írja: "an Oak King challenged by means of Holly. [..]. In the encounter the Young King kills his predecessor and marries his predecessor's wife." (Vagyis: egy Tölgykirályt kihívnak a Magyal által, és az összecsapásban a Fiatal Király megöli az elődjét, és elveszi az elődjének a feleségét.) Ezt a megállapítást egyébként előzőleg ő is hosszasan vezeti le a különféle Gawain lovaggal kapcsolatos történetekből, valamint az ő ír elődéjéből, Cuchulain-éból.

Források:
Edain McCoy: The Sabbats: a new approach to living the old ways
Joanne Pearson: A popular dictionary of Paganism
Raven Grimassi: Encyclopedia of Wicca & witchcraft
Yasmine Galenorn: Embracing the moon: a witch's guide to ritual spellcraft and shadow work
Raven Grimassi: Witchcraft: A Mystery Tradition
Murphy Pizza, James R. Lewis: Handbook of Contemporary Paganism
Robert Graves: The White Goddess
Géza Róheim: Animism, Magic, and the Divine King