Hóbogyó, kicsit megviselten |
Általában ilyenkor télen minden tele van apró madárkákkal, akik a különféle ültetett fákról szedegetik a magokat. A fiatalabb fáink kérge, a szőlőtőkék, sőt még anyukám legkedvesebb (már majd' 15 centis!) magnóliája is az éhes nyulak fogainak nyomától díszlik (már ami megmaradt belőlük).
Keleti tuja magházai és magjai |
Ám nem ez fogadott. A hó- és fagyhiányt még meg tudtam érteni, és a nyulak fognyomát se hiányoltam nagyon. Viszont a januárban virágzó krizantémbokron megakadt a szemem.
Krizantém: állítólag a kertben nőve megvédi azt a gonosz szellemektől |
Aztán a nyáron sehova nem fejlődő, földben felejtett karalábé gyönyörűen megnőtt. Még hoztunk is haza frissen szedettet!
Az első feljegyzés a karalábéról az i.sz. I. századból származik Pliniustól |
Aztán az orgonabokrokon már szinte zöldülnek a rügyek!
Az orgona virágának illata állítólag elűzi a rossz szellemeket |
Aztán kisebb sajnálatomra vettem észre, hogy a ház mellet kinőtt gyűszűvirágom elhalálozott. Pedig idén lett volna három éves, és reméltem, hogy már virítani fog. Viszont az, amelyik idén virított, tökéletesen egészségesnek nézett ki. Ami azért érdekes, mert ez a növény elvileg kétnyári, és ez a tő 2011-ben már virított, ami után el kellett volna halnia. Aztán a mindentudó internet megválaszolta problémám: az, hogy virágzás után vissza lett vágva a virágszár az oka a dolognak. Nem mintha panaszkodnék. Tavaly tavasszal ugyanis egy se kelt ki az elvetett gyűszűvirág magokból.
A gyűszűvirág a tündérek nagy kedvence |
A hóvirágok viszont még nem dugták ki a fejüket a földből, ahogy a többi kora tavaszi virág se. Igaz, a füstös gyöngyike zöld leveleit mindenhol felfedeztem, ahol annak lennie kell.
A sok furcsaság ellenére legalább a kúszó madárbirs piros bogyóival annak rendje és módja szerint nézett ki!
Szép bogyók, de mérgezőek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése