Egy tanulságos történet

A következő idézet Robin Artisson Witching Way of the Hollow Hill című könyvében található, amit maga az író is egy másik könyv ( Katharine Briggs: The Encyclopedia of Fairies) alapján idéz. A szöveget magát egy Mrs. Balfour nevű hölgy jegyezte le, egy Lincolnshire (Anglia) északi részén elő embertől, az 1800-as évek végén.
Megjegyzendő, hogy a szövegben szereplő idegenek nem az UFÓ-k, hanem valamilyen természeti szellemek, melyek "idegen" elnevezése onnan ered, hogy az emberektől idegenek voltak: máshogy öltözködtek, viselkedtek és a vadonban éltek. Nevezték még őket "kis embereknek" is, utalva kicsiny méretükre, vagy "zöldkabátosoknak", mivel általában ilyen ruhában látták őket

"Az emberek azt gondolták, hogy az idegenek segítették a gabonát megérni, minden zöld dolgot nőni, és ők festették a virágokra a színeket, a pirosakat és barnákat pedig a gyümölcsökre és a sárguló levelekre. Épp ezért, ha megsértették őket, a dolgok elenyésztek, elszáradtak, az aratás rossz lett, és az emberek éhesen maradtak. Így azok megtettek mindent, hogy kielégítsék a kis embereket, és a barátaik maradjanak. A kertekben, az első virágok, az első gyümölcsök, az első káposzta vagy mi egyéb - mindezeket elviszik a legközelebbi lapos kőre, és kifektetik őket az idegeneknek; a mezőkön az első gabonakévét, vagy az első burgonyákat nekik adják, és odahaza, mielőtt elkezdenek enni, egy pici kenyeret és egy csepp tejet vagy sört a kandallóba dobtak, hogy a zöldkabátosok ne éhezzenek, vagy szomjazzanak.
...
A történet szerint, minden rendben ment a földdel és az emberekkel, míg fenntartották ezeket a szokásokat. De, ahogy az idő múlt, az emberek figyelmetlenné váltak. Nem öntöttek ki italáldozatot, a nagy, lapos köveket üresen hagyták, néha még össze is törték, és elhordták őket. Több volt a templomba járás, és idővel egy olyan generáció nőtt fel, mely szinte teljesen megfeledkezett az idegenekről. Csak a javasasszonyok emlékeztek.
Eleinte semmi nem történt, az idegenek nehezen hitték el, hogy régi imádóik elhagyták őket. Végül dühösek lettek, és visszavágtak. Aratás, aratás után rossz lett, nem nőtt a gabona se a széna, az állatok megbetegedtek a farmokon, a gyerekek elsorvadtak, és nem volt étel, amit nekik lehetett volna adni. Aztán a férfiak azt a kicsit, amit összeszedtek italra költötték, míg a nők ópiumra. Eszüket vesztették, és nem tudtak semmire gondolni megoldásként; senki, kivéve a javasasszonyok.
Összegyűltek, és végrehajtottak egy ünnepélyes jóslási szertartást, tűzzel és vérrel (valószínűleg a köveken), és amikor megtudták, mi csinálja a bajt, mindannyian az emberek közé mentek, és összehívták őket a keresztúthoz, késő szürkületben, majd ott elmondták nekik a probléma okát, és elmagyarázták a régi emberek gyakorlatait. És a nők, visszaemlékezve az összes kis sírra a temetőben, és a sorvadozó babákra a karjaikon, kijelentették, hogy a régi utakhoz újra vissza kell térni, és a férfiak egyetértettek velük.
Így hazamentek, és kiöntötték az italáldozatokat, kihelyezték az első darabjait annak a kevésnek, amijük volt, és megtanították a gyerekeiket, hogy tiszteljék az idegeneket. Majd, lassacskán, a dolgok javulni kezdtek, a gyerekek megerősödtek, a termés nőtt, az állatok gyarapodtak. Mégis, többé nem voltak olyan boldogok az idők, mint annak előtte; a láz továbbra is a föld fölött lebegett. Rossz dolog elhagyni a régi utakat; és ami egyszer elveszik, soha nem szerezhető ugyanúgy vissza."

Erőállatok (totemállatok) és az emberi személyiség

Tajtékos kabócák lárvái elrejtőzve
a tajtékjukban

Manapság az okkultizmus, a boszorkányság, de még a New Age iránt érdeklődő emberek körében is elterjedt a totemállatok, vagy helyesebben talán, az erőállatok elképzelése (mivel a totemállat kifejezés néprajzi értelme nem felel meg az ilyen körökben használt állati segítőkre). Általában minden erről a témáról író személy megegyezik abban, hogy egy-egy ilyen állat nem fizikai természetű; az egész faját képviseli (pl. egy oroszlán nem egy adott oroszlánt, hanem az egész oroszlán fajt rejti magában), valamint hogy az embereket hivatott segíteni és támogatni. Sok eltérés van azonban a különböző forrásokban azt illetően, hogy egy ilyen nem-fizikai kísérő meddig marad egy ember mellett (egy lecke, egy év, öt év, életszakasz, egész élet?), hogyan hivatott őt segíteni (gyógyít, tanít, leckéket hoz az utunkba, átsegít a nehézségeken?), vagy hogy hogyan érdemes hozzá közeledni (állatutánzó táncok, vizualizáció, révülés, "mi a kedvenc állatunk?"- és hasonló kérdésekkel való találgatás).

Egy, az erőállatokhoz szinte mindig hozzákapcsolt  téves elképzelés, hogy az állat faja valamilyen módon leírja a hozzá tartozó ember személyiségi jegyeit. Az interneten rengeteg olyan oldalt lehet lelni, melyeken hosszan ecsetelik, hogy milyen is azon emberek személyisége, akik egy-egy bizonyos erőállattal rendelkeznek. Így lesznek azok az emberek, akik farkas erőállattal/totemmel rendelkeznek bölcsek, hűségesek, intelligensek és erősek, míg azok, akik medvével természetes vezetői készséggel rendelkezőek, erősek és kreatív álmodók, vagy azok, akik a kígyóval, érzékiek, ravaszak, magabiztosak és elbűvölőek.

Ez az hibás elgondolás valószínűleg onnan származik, hogy az eredeti totemista népek hite szerint egy-egy embercsoportnak, nemzetségnek, vagy törzsnek egy adott, állati természetű közös őse volt, akitől őket eredeztethetni lehetett. Így tehát, lévén egy felmenőről volt szó, a csoport tagjai magától értetődően hordozhatták magukon valamely tulajdonságait állati ősüknek. Az természetesen kérdéses, hogy abban, hogy a csoport egy tagja mennyire vette át az ős tulajdonságait mekkora  szerep jutott a nevelés és a csoport személyiségalakító erejének, vagy az ős szellemével való kapcsolatnak.

A mai nyugati emberek világban viszont, ahol senki nem származtatja magát állati ősöktől, ezen logika (és a totem kifejezés) használata nem helyes. A modern ember nem olyan emberi közösségben létezik, mely elvárná tőle, vagy úgy nevelné fel, hogy bizonyos állattokhoz hasonlatos tulajdonságokat vegyen magára, és a szellemi kapcsolat is hiányzik, mely az ismeretlen állati ős személyiségét belénk táplálná (már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről, hiszen kétes, hogy a felmenőink valaha is ismertek ilyen őst).

Tehát, az ember tulajdonságait nem a vélt, vagy ténylegesen ismert totemeinek a kiléte határozza meg. Attól még, hogy valaki farkas totemmel rendelkezik, nem lesz bölcs, vagy intelligens, de még hűséges sem. Az viszont előfordulhat, hogy ha felveszi az ember a kapcsolatot egy erőállattal, és hajlandó tanulni tőle, de legfőképp a totem is hajlandó tanítani, megtanulhat olyan leckéket, melyek gazdagíthatják a személyiségét. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a farkasok bölccsé tesznek, vagy az oroszlánok büszkévé. Az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy az állat valami teljesen mást szeretne éppen a fejünkbe vésni, mint azt mi oly szépen elképzeljük magunknak.
Épp ezért nem is érdemes "menő" állatokra áhítozni, ha elhatározzuk, hogy megkeressük állati segítőinket. Habár a farkasok, medvék, oroszlánok, sasok és szarvasok nagyon hangzatosak, de lehet, hogy egy egyszerű tajtékos kabócától számunkra hasznosabbat tudunk tanulni, mint egy olyan állattól, mely valószínű, hogy éppen szóba se akar állni velünk.

Másokat idézve IV.

Ez a Másokat idézve kicsit más lesz, mint az eddigiek. Most nem több internetes oldalról lesznek összeválogatva az idézetek, hanem egy adott könyvből, méghozzá Peter Gray nem is olyan rég megjelent Apocalyptic Witchcraft című írásából, melyet a Scarlet Imprint nevű kiadó adott ki (és akiknek a honlapjáról még meg is lehet rendelni itt).

14. oldal:
"A boszorkányság a mi intim kapcsolatunk az élet hálójával."
"[A boszorkányság] Szívet és hangot ad a köveknek és fáknak."
"[A boszorkányság] Hátat fordít annak a civilizációnak, mely ismeri az árát mindennek, míg az értékét semminek."

94. oldal: 
"A boszorkányság és a samanizmus a kirepülésnek és a visszatérésnek a művészete, ahogy bárki, aki töltött már időt a hegyekben meg fogja érteni. A tekinteted egyedül a havas csúcsokra fókuszálva meg fogsz halni, míg nem merve soha nem fogod elérni a magasságot."


141. oldal: 
"Az én felfogásom szerint, a boszorkányság nem egy folyamatosan gyakorolt kultusz, viszont bizonyíthatóan része egy történelmi folyamatnak, nem pedig csak egy tévelygés, ami az inkvizíció fejében szilárdult meg."

156. oldal: 
"Legrosszabb formájában a boszorkányság a nyugaton egyszerűen érzés, egy szentimentális ömlengés és engedékenység, ami nyugalmat ad azoknak, akik érzelmileg sérültek a nevelésük folyamán, de nem lép tovább ennél a csecsemői korszaknál."

157. oldal: 
"Javaslom, hogy a boszorkányságot legjobban animistaként lehet leírni, [...]. "

162. oldal: 
"A boszorkányságban nincs elválasztva a spirituális és az anyagi, ők egymásba vannak fonódva."

163. oldal: 
"A természetes világ a boszorkányság természetfeletti világa, átszőve a napkelte és napnyugta élénk selymeivel. (...) Milyen butaság is nem észrevenni, hogy ez az a táj, amire az álmaink alapozódnak."

165. oldal: 
"A boszorkányság része az élő fajok és kapcsolatok hálójának, egy világnak, amit elfelejtettünk megfigyelni, megérteni, vagy benne élni. Sok ember, aki ezt a bekezdést olvassa, még a Hold állását sem fogja tudni, és ha megkérdezik tőlük, ők nem ösztönösen az ég megfelelő részére fognak nézni, hanem le a számítógépeikre. Nem fogják tudni megnevezni a növényeket, madarakat, vagy állatokat egy méter, vagy mérföld körben az ajtójuktól. A boszorkányság megkívánja, hogy megtegyük ezeket az első dolgokat, [...]."

166. oldal: 
"A földünk, a fáink, az állatok és elemek szellemet hordoznak magukban. Hagyjuk a familiárisainkat, szó szerint a családunkat elpusztítani? Ha van bármi valós hitünk, vagy tapasztalatunk a szellemmel, akkor az nem kéri, hanem megköveteli, hogy harcoljunk érte."

167. oldal: 
"Meghívni a negyedeket, megfeledkezve a talajvízfelszín szintjének csökkenéséről és a tengerszint emelkedéséről, tűzviharokról, melyek átsöpörnek Ausztrálián és Brazílián, a talajunk eltűnéséről, ami ezer évig nő egy hüvelyket, csupán egy esztelen élvezkedés. Az animizmus nem szakadhat el az élet szenvedésétől, a samanizmus nem szakadhat el az élet szenvedésétől, és az élő boszorkányság sem."

Boldog Beltane-t!

Csak pár mondat

Ne ragadj le a részleteknél!
Ne ragaszkodj a tökéletes időjáráshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes holdálláshoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes pillanathoz!
Ne ragaszkodj a tökéletes helyhez se!
Csak menj ki a szabadba, a Természetbe, és foglalkozz a Természettel!

Cselekedj, a helyett, hogy azt tervezgeted, mikor lesz a csillagok állása tökéletes, a rituálé elég összetett és jelentőségteljes, a hely pedig elég varázslatos.

A Természet is tökéletlen, és épp ezért tökéletes!
Ha folyton csak a megfelelő részletekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit!

Ne akarj a Természetnek bonyolult szertartásokat bemutatni, attól Neki nem lesz jobb.
Szedj egy kis szemetet, akkor hasznosabb vagy!

A gyertyák színétől és a füstölő illatától nem lesz mágikusan egészségesebb a környezetünk.
A fákra kötött műszálas szalagok és a mécsesek alumínium tokja viszont sokáig nem fog lebomlani, szennyezve azt, amit óvnunk kéne.

Ne ragadj le a külsőségeknél!
A lobogó köpenyektől, és a csillogó fejdíszektől nem fog jobban vonzódni hozzád egy-egy szellem.
Ne attól érezd magad boszorkánynak, hogy pogány zenét hallgatsz, vagy hogy pentagrammát viselsz a nyakadban.
Érezd magad attól boszorkánynak, hogy észreveszed az úton a lábad előtt elfutó bogarat, és nem lépsz rá!

A helyett, hogy azt tanulmányozod, hogyan tudsz az ibolyából, vagy az árvácskából süteményt és más különlegességeket csinálni, kérdezd azt, hogy Te mit tudsz tenni az ibolyáért, vagy az árvácskáért!

Ne csak akkor légy boszorkány, amikor elvégzed a napi, vagy havi szertartásodat, gyakorlatodat!
Ne halogasd, hogy majd ettől vagy attól kezdve fogok boszorkányos dolgokat gyakorolni!
Nem kell mindent teliholdakhoz, napfordulókhoz kötni.
Minden nap, minden perce varázslatos gyakorlat lehet, csupán oda kell figyelni a Természetre körülöttünk.

A boszorkányság nem arról szól, hogy önmagadat gyógyítsd!
Nem is arról, hogy más embereket gyógyíts!
A boszorkányság nem az emberek között lakozik, hanem a Földben,  az Erdő fái közt, a Mocsarak mélyén, a Tűz forróságában, a szélfútta Hegytetőn, a Tenger morajlásában.
Ne emberi tanítókat keress, helyette menj el a hozzád legközelebb lévő Fához, és kérdezd meg Tőle, hogy hajlandó volna-e hagyni, hogy megismerd.

Ne hidd, hogy a Természetnek az a dolga, hogy Téged segítsen, vagy tanítson!
Ne követelj Tőle, mint egy hisztis kisgyermek, hanem kérleld, mint élet és halál ismerőjét és elhozóját!
A Természet útmutatása a legnagyobb kegy, nem pedig egy emberi privilégium.

Nyárfarügyek kenőcse: Unguentum populeum

A nyárfafajok (közölük is kimondottan a fekete nyárfa) rügyei gyakran szerepeltek a híres-neves boszorkánykenőcs hozzávalói közt felsorolva. Az ilyen leírásokban gyakran voltak az összetevők között olyan növények is, melyeknek nincs tudatmódosító hatása (pl. petrezselyem, vérontófű), ám ma már ismeretlen okból a kenőcshöz adták őket. A nyárfarügy is ezek közé tartozott, habár, egy 1857-es könyv szerint, a rügyekben található gyanta meggátolja a disznózsír megavasodását, így ezen céllal is adhatták a sokszor zsírral készült kenőcsökhöz.

A nyárfarügyekből gyógyászati célra az orvosok is készítettek kenőcsöket, melyeket Unguentum populeum néven ismertek. Ezek közül nem egy receptben visszacseng a boszorkánykenőcsök világa, hiszen gyakran tartalmaztak erősen mérgező növényeket: nadragulyát, beléndeket, mákot, de akár mandragórát is. Egy 1826-os könyv szerint az ilyen kenőcsöket helyi nyugtatóként alkalmazták gyulladásokra és aranyérre, valamint a rákkal járó fájdalmak enyhítésére, de még reumára is. Ezenkívül szoptatós anyák kirepedezett melleit kenték langyos változatával. Ennél kevésbé mérgező recepteket is ismertek ezen kenőcsfajtából, melyek csupán zsírt, rügyeket és vizet tartalmaztak, de felhasználási területük ugyanaz maradt.

A nyárfarügyeket ma is ismerik gyógyító hatásukról. A drogját Populi gemma néven lehet megtalálni, és a nyárfa ki nem nyílt levélrügyeiből áll. Hatóanyagok közül illóolajokat, flavonoidokat és fenol-glikozidákat tartalmaz. Antibakteriális hatású, és stimulálja a sebgyógyulást. A belőle készült kenőcsöt felületi bőrsebekre, külső aranyérre, valamint fagyás és napégés okozta problémákra lehet alkalmazni.


Források:
Theophilus Redwood: A supplement to the pharmacopoia
Anna Carr: Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs
American Botanical Council: Therapeutic Guide to Herbal Medicines
James Rennie: A new supplement to the pharmacopæias of London, Edinburgh, Dublin and Paris
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

Mágikus tinták

A különféle mágikus módszerekben sokszor előfordul az az utasítás, hogy valamilyen speciális szöveget, nevet le kell írni, esetleg egy bizonyos szimbólumot lerajzolni. Ehhez persze azt is gyakran megadják, hogy a hatásosság kedvéért bizonyos mágikus tintákat is szükséges használni, melyeknek vagy könnyebb, vagy nehezebb az elkészítése.

Már az ókori Egyiptomból is fennmaradtak olyan varázslatokat tartalmazó papiruszok, melyekben elő van írva, hogy a varázslat szövegét különleges módon elkészített tintával kell lejegyezni. Egy konkrét varázslat például, mely Bes isten segítsége által hivatott álmokat hozni, egy olyan tintát kívánt, mely tehén és fehér gerle véréből állt, valamint tartalmazott még friss tömjént, mirhát, fekete írótintát, cinnabaritot, eperfa gyümölcsének levét, esővizet és fehér üröm valamint közönséges bükköny levét.

Ókori görög mágikus feljegyzések hét vagy kilenc hozzávalóból készült tintákat írnak elő, de igen kedvelt volt a mirhával kevert tinta használata is. Bizonyos Mithrászhoz kapcsolt rituálékhoz elő volt írva, hogy a tintát csak újholdkor, méghozzá akkor, mikor az az Oroszlán csillagjegybe esik, kell elkészíteni. Igen kedvelt volt még a különböző állati-, és az emberi vér használata is.

Természetesen a későbbi években sem feledkeztek el a tinták mágikus erejéről. Például Pedro Sarmientóról (1532-1592), egy spanyol tengerészről és felfedezőről, akit többször is megvádoltak különféle mágikus praktikákkal, egyszer azt állították, hogy olyan tinták birtokában van, melyek a szerelmes leveleket ellenállhatatlanná teszik az azokat olvasó nők számára. A grimoire-ok írása során is különleges tintákat alkalmaztak több alkalommal is, melyek akár állati, vagy emberi vért is tartalmazhattak. Ekkoriban is kedvelt eszköznek számított a mirhát tartalmazó tinta, de egyszerűen a keresztény papok által megszentelt darabok is előírásra került egyes feljegyzésekben.

A mágikus tintákat manapság is szokás használni. Ezek egy része természetes anyagok felhasználásával készül, egy-egy növények festőtulajdonságait kihasználva. Másik részük külön receptek alapján készül, és ezek közül három változat igen nagy hírnévnek örvend napjainkban. Az egyik a "sárkányvér" névre hallgat, és erőt, hatalmat, mások befolyásolását, mindenféle dolgok kiűzését, démonűzést és megtisztítást segít elő. A másik "gerlevér" néven ismert, és a gazdagság növelésére, szerelemért, dolgok vonzásáért és barátságért alkalmazzák. A harmadik pedig a "denevérvér", mely káoszt és feszültséget hoz, vagy kiváló valami/ki végleges eltüntetésére az életünkből. Ezen tinták receptjeire több változat is ismert. Én most Denise Alvarado Voodoo Hoodoo Spellbook című könyvében szereplő leírásokat osztom itt meg. Amit fontosnak érzek megjegyezni, hogy egyik általam ismert receptváltozat sem kér valódi állati vért, helyette a vörös színt a sárkányvér gyantából nyerik hozzájuk.

Sárkányvér:

• 1 rész porított sárkányvér gyanta
• 1 rész porított gumiarábikum
• szükség szerint alkohol (pl. vodka)

Tedd a gyantákat egy lezárható üvegbe, majd önts rá annyi alkoholt, hogy az ellepje őket. A gyanta fokozatosan az alkoholba fogja engedni a színét, így hagyd állni pár napig, hétig. Először majd ki kell próbálni, és csak ha már elérte a megfelelő színárnyalatot (száradás közben még világosodnak a tinták színei a papíron) szabad leszűrni. Napfénytől védve, barna üvegben kell a kész tintát tárolni.

Gerlevér:

• 1 rész porított sárkányvér
• 1 rész porított gumiarábikum
• 2 csepp fahéj illóolaj
• 2 csepp rózsa illóolaj
• 2 csepp babér illóolaj
• szükség szerint alkohol

Denevérvér:

• 4 rész porított sárkányvér
• 1 rész porított mirha
• 2 csepp fahéj illóolaj
• 2 csepp indigó színezék
• 1 rész porított gumiarábikum
• szükség szerint alkohol

Források:
Christopher A. Faraone, Christopher A. Faraone Dirk Obbink: Magika Hiera: Ancient Greek Magic and Religion
Scott B. Noegel, Joel Walker, Brannon M. Wheeler: Prayer, Magic and the Stars in the Ancient and Late Antique World
Owen Davies: Grimoires: A History of Magic Books
Maya Heath: Magical Oils by Moonlight
Lewis Spence: An Encyclopaedia of Occultism
Denise Alvarado: Voodoo Hoodoo Spellbook
Gerina Dunwich: Exploring Spellcraft: How to Create and Cast Effective Spells